Hogy éljem túl egy munkahelyen, hogy beosztottként kell léteznem? Van még aki emiatt szinte lelki beteg?
Sosem voltam egy engedelmes, behódoló csicska természet. Alapból barátságos, diplomatikus ember vagyok, megcsinálom a feladataim ésszerű módon és ütemben. A jószandékú segítséget, szükséges betanítást is elfogadom, nyilván elengedhetetlen ez. Azonban az állandó dedós szintű számonkérést, ostoba főnöki belekontárkodást a munkámba (legtöbbjük szakmailag nulla, nem tudná megcsinálni a munkafolyamatokat, csak dirigálni meg elvárni tud), a folyamatos ellenőrizgetést, okoskodást és főként a kapzsi, túlzó elvárásokat a szánalmas bérekért cserébe, na azt nem birom elviselni és ezt nem is nagyon tudom leplezni (igazábol nem is nagyon akarom). A nyalizás végképp nem stílusom. Szóval nyilván nem vagyok a főnököcskék kedvence.
Azonban vállalkozni egyenlőre nincs lehetőségem, tehát még ki tudja meddig, marad a rabszolga lét. Azokon a munkahelyeken éreztem viszonylag tűrhetően magam, ahol egyedül lehettem és ritkán kellett kommunikálni a főnökkel. Most is, ha viszonyítani kell a többi munkahelyhez, azt mondom, nem olyan rossz maga a munkám és a hely. A főnökasszonyom viszont eléggé idegesítő. Egy izgága, amolyan "de miiiiéééééért???" -tipus, mohó, semmi nem elég neki. Ha az ember megáll egy pillanatra levegőt venni, már jön nyávogni, van-e munka,mert ha nincs, nyakadba sóz egy vagonnal szívesen. Dedós módon büntet (túlóráztat) felnőtt férfiakat is. Engem még nem kóstolt be, de máris keményebben válaszolgatok neki, mert nagyon elásta előttem magát, azzal, ahogy a kollégáimmal múltkor sipítozott.
Szóval valszeg nem sokáig leszünk jóban, pedig józanul átgondolva, kell a munkahely sajnos. De leginkább idegileg, lelkileg visel meg ez az "alárendelt" , függő helyzet, azt hiszem, a hierarchiával van leginkább bajom, hogy azt nem bírom elviselni. Mikor munkahelyem van, gyakran vannak ilyen jellegű rémálmaim, mikor reménytelen, szorult helyzetben érzem magam. És ahogy telik az idő, csak egyre több düh van bennem és menekülhetnék ebből a helyzetből.
Mit lehetne tenni? Még sok időm van nyugdíjkorhatárig. Addig megbolondulok.
Vagy próbáljam inkább lesz@rni az egészet? Az azért nem biztos hogy járható út, mert ha nem állok ellen, akkor talán könnyebben csicskáztatni fog.
Válts állást. Nekem ugyanaz a személy vált hirtelen ilyen hisztis pitsává, akivel odáig meg tök harmonikusan el lehetett dolgozni éveket. Fel se vedd, menj tovább. Hiába jó minden más körülmény, ha a főnök sz*r az szerintem hosszú távon nem kezelhető helyzet.
Rövid távon meg próbálj home office-ozni, ha van rá lehetőség.
Majd esetleg ha jól egfizet, akkor azt mondom, belefér, hogy néha pampog és kamerát dug a seggembe, 300.000 havi nettóval lehet, hogy vígan lennék így is, de amíg a minimálbért is alig akarja kiköhögni, pedig lenne bőven miből, addig jobb, ha csendben van, mert ennyiért besétálni se nagyon érdemes, nemhogy egy mitugrász bohóckodását eltűrni.
Ha neki a kifizetés és cég fenntartás teher, nem kell embereket alkalmazni :)
Nem te lennél az első, aki vált a rossz fizetés miatt. De ha nem vesznek fel jobb helyre, akkor talán tényleg annyit ér a munkád, amennyit most kapsz érte.
Mellesleg ha tisztességesen dolgozol, miért is zavar a kamera?
Kérdező, el kell döntened, mi zavar jobban:
az alacsony fizetés vagy az alkalmazotti lét.
Ha ugyanis az alacsony fizetés a nagyobb probléma, az nem ad elég motivációt arra, hogy kitarts vállalkozóként akkor is, amikor még nem megy annyira a "bolt".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!