Mi a véleményetek az olyan emberekről, akik minimálvégzettséget igénylő tucatmunkát végeznek, de úgy képzelik, hogy ők a cégnél pótolhatatlan munkaerők?

Mert ha valakinek diplomája van egy nehezen végezhető szakról, és abban dolgozik valahol, ott még érthető, elképzelhető, hogy tényleg nehéz volna megtalálni a méltó utódját, hogy ha elkerülne.

Na de számomra például azt volt röhejes látni, amikor gyárban dolgozva páran az ugyanolyan betanított munkás kollégák (zömüknek csak a nyolc általánosa volt meg) közül képzelték ezt magukról. Úgy gondolták, ők valami élmunkások, akik nélkül megállna a gyár. Meg hogy mindenki más sumákol, csak ők dolgoznak rendesen. Meg az idősebbek szerettek avval villogni, hogy ők már harmincvalahány éve ott vannak, és annak oka van bizony. Röhejes, mert az elsődleges ok nyilvánvalóan az, hogy ha elküldenék őket, akkor végkielégítést kellene fizetni.

Vajon mi az oka ennek, hogy egyesek szeretik ezt képzelni magukról úgy, hogy igazából a közelébe sincsenek annak a szintnek?