Nem akarok többet dolgozni?

Néha én is azt érzem, irreális, ami most megy. Mi 1 szobás albérletben tengődünk közel a harminchoz, és mielőtt bárki nekem támadna, nem, nem azért, mert lusták vagy aluliskolázottak vagyunk. Dolgozunk, de úgy érzem, azon kívül, hogy a főnökeim zsebét tömöm, én meg megkapom az alamizsnát, más nem nagyon történik. Ráadásul most koronavírus címszó alatt leépítések voltak, és szétszórták köztünk a plusz munkákat, holott ők meg jóval több osztalékot vesznek fel maguknak, tehát nagy baj csak nincs. Tipikus magyar cég, messze nem fizetnek annyit, amennyit te dolgozol, és még elvárják mellé, hogy mosolyogj és hálálkodj. Undorító, megalázó. Nem mintha a multi jobb lenne, sok helyen pontosan számolják, nehogy 1 perccel is kevesebbet dolgozz, mert jön a bünti. Amúgy lakásvásárlás előtt vagyunk, de ugyebár félretenni nem nagyon tudtunk rá az albérlet miatt, ezért vehetjük fel szépen a hitelt. Mondanám, hogy semmi gond, elvileg a kemény tanulás és munka után/mellett nem lenne probléma - csak hát ugye a lakására (is) az egekben. Nincs segítségünk. Hiába, hogy itt vagyunk egymásnak, egyre depressziósabb és elkeseredettebb vagyok, hiába szerettünk volna többet utazgatni, szórakozni, úgy érzem, nem tudtuk negtenni, mert valamiből ki kellett fizetni az albit, valamiből élni kellett. Hiába akarok gyereket, egyelőre szóba sem jöhet. Egy rohadt nagy mókuskerék az egész. A munkahelyek legtöbbje pedig modern rabszolgatartás.