Miért m a nehéz és stresszes munkákat terveztem el kisgyerekként?
Kamionos, autómentős, targoncás, buszos szerettem volna lenni, mindegyikre van most papírom, de büdös a munka, se nem akarok vezetni, se nem 12 órát targoncázni. Átvertem magam.
Mindig kitalálok valami kifogást és megyek inkább dolgozni heti 3 napot portásnak amiből iszonyat szerényen eléldegélek. Semmire nincs pénzem, hétfőn utalják, de hogy a netet, a szoba bért , rezsit kifizettem kajára még futotta tegnapig, holnap semmi kajám nem lesz , mindig így az utolsó napokra fogy el, pedig parizert eszek meg konzerves kaját.
Ilyet tapasztalt már valaki? Mármint, hogy eltervezte piciként, hogy mi lesz, majd lyukra futott mert mégsem tetszik.
Ha azzal foglalkoznék, ami gyerekként érdekelt, akkor most valamelyik BVI-ben őrizgetném a rabokat.
Nem kell szerintem ezt olyan komolyan venni, az ember kisgyerekként még csak egy szeletet lát a világból, és a legtöbb döntés következményével nincs tisztában.
A személyiség is rengeteget alakul idővel.
Mi az, ami MOST vonz?
Amikor unatkozol, akkor mit csinálsz szívesen?
Vagy ha most kiégettnek érzed magad, akkor mit csináltál szívesen másfél éve?
Mindig álmodozok. Jó lenne pl. ha nem egy tutyimutyi lúzer lennék az már jó lenne. Bocs, hogy élek ember vagyok, pl. ha kérdezik, hogy melyik cég hol van a irodaházba és mondjuk az pont nincs akkor azt mondom, hogy " elnézést, ez a cég nincs bejelentve ide " ott az "elnézést ". Vagy állandóan mondom, hogy " köszönöm " egyszer-kétszer felvettem beszélgetésem és 10 szóból 3 a köszönöm és egyszer biztos ott a "bocsánat". Egy csicskának érzem magam. Nem csak a melóba, suliban is ez volt, megszoktam, hogy csak úgy vagyok , semmi értelme sehol a jelenlétemnek és megköszönöm ha időt pazarolnak rám. " elnézést, hogy fönntartottam" mondom ezt mindig ha beszélgettek velem.
Ja és félek, belém lett nevelve, hogy mindentől félni kell mert baleset lehet és elveszik a szabadságom meg a jogsim. Én nem 100 hanem 1000000%-ban figyelek ezért vagyok lassú ezért nem vesznek fel buszosnak vagy teherautóra, targoncát nem is említve, úgy elzavartak, hogy hazafele sírtam 3 nap munka után. :( Az a szerencsétlen ember vagyok aki ha tankol a madár belepottyant a tanknyílásba pl. vagy ha eltervezem, hogy egy jót sétálok akkor biztos egy kóbor kutya megkerget.
Szerintem te egy nagyon értelmes, kedves, tisztelettudó ember vagy csak félsz belevágni dolgokba és nem akarsz kilépni a komfortzónádból. (?!)
Mármint ez csak az én meglátásom és én is ilyen vagyok.
Sok mindent akartam régebben, de nem lett belőle semmi. Valahol tudom, hogy kevés vagyok és meg sem próbálom.
Itt is ragadtam a városban ahol utálok élni, 3 műszakban dolgozok és nálam is van olyan, hogy hónap végén nem nagyon marad pénz.
Csak vegetálok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!