Hogyan szigorìtanád a mobbingra vonatkozó szabályokat a munkahelyen?

Sokkal jobban rámennék a softskillekre a felvételin. Aki emberileg nem való a csapatba, azt nem szükséges felvenni csak azért, mert jó szakember. Bszhatom amúgy is, ha valaki jó, ha akadályozza a csapatdinamikát. És ez nem csak a bántalmazókra vonatkozik, hanem azokra is, akik túlérzékenyek. Úgy gondolom, egy normális környezet kialakításában szerepe van nekik is. Ez nem áldozathibáztatás, ez csak az érem másik oldala: nem csak úgy lehet valaki alkalmatlan konfliktuskezelésre, ha erőszakosan, pszichoterrorral lép fel a munkatársa ellen, hanem úgy is, ha lapít, mint szar a gazban, megalázkodik, elkerülő üzemmódba kapcsol, aztán sunyiban megy köpni, hogy valaki kihúzza a szarból.

A második körös interjú fixen pszichológiai alkalmassági lenne, mondjuk én mindig is hangoztatom, hogy csak pszichológus szakembereket vennék fel a kiválasztáshoz is, nem valami kókler titkárnőt. Az ne félj, tudja a dolgát, nem csak idióta kérdéseket tesz fel, amit kedve szerint értékel.

A másik megoldás élni a lehetőséggel, amit a szervezeten belüli kommunikációs eszközök adnak. A céges csatornán zajló beszélgetéseket simán megnézheti a vezetőség. Ezt én gyakorolnám is. Ha valakinek megnehezíti a munkáját akár csak az, ha a kolléga arrogánsan, foghegyről képes válaszolni, akkor már elő lehet venni az illetőt.

Szerintem a pszichológiai alkalmassági sem jó. Sajnos pszichológusok között is sok idióta van, mint ahogy a HR-esek sem mind remekek.

Egy dolog biztosan beválik. Kamera. Akkor nem lehet elsumákolni, hogy mi történt. Nagyon sok helyen van már. Üzletekben, raktárakban, gyárakban.

Utolsó,egy negyvenes ember ezért körberöhög.

Mit mondasz neki felvérelin,hozza be gimnáziumi/ált.isklai bizijét?

#5 Semmit nem jelent, hogy egy 30-40 éves ember milyen volt kölökként. Én el voltam engedve, rengeteg galibát okoztam annak idején a csínytevéseimmel, nem bírtam a seggemen elülni, ezért rendszeresen 2-3 között volt a magatartásom (a szorgalmam nem, épp azért nem bírtam magammal, mert untam az anyagot, amit a szüleimnek hála, könnyen megtanultam megtanulni). Egyetemre kitomboltam magam, máshol vezetem le a fölösleges energiáimat, nem unom már halálra magam, mert komplex feladatokat csinálhattam és a jelenlegi munkahelyemen a legelfogadóbb, legkötelességtudóbb emberek közé tartozom (nem a saját véleményem szerint). Soha nem volt egy rossz szavam senkihez itt, ezért is mentorálom a rendes melóm mellett a gyakornokokat. Nem, nem voltam jó gyerek, de lelkileg egészségesen nőttem fel és ez nagyon sokat számít abban, hogy valaki hogy viszonyul másokhoz.

Aztán vannak azok a kölykök (nagy számban), akik - szerencsétlenek - nyakig benne voltak a családon belüli erőszakban, retardált, vaskalapos szülőkkel, akik mellett kuss volt a nevük, meg sem mertek nyikkanni órán sem, annyira elnyomták őket, aztán mikor kikerültek a való életbe, akkor robbant ez az egész és világi sggfejek lettek, akiknek nem lehet parancsolni. Volt nekem is dolgom ilyenekkel. Rengeteg szorongó/bántalmazott gyerekből lett frusztrált felnőttet ismerek, aki kb embergyűlölőként nőtt fel. És tudjuk, hogy bántalmazottból nagyon nagy valószínűséggel lesznek bantalmazók.

Oké, mondjuk hogy igazatok van. De akkor viszont, akinek ilyen magatartása volt, az a felvételkor legyen extrán figyelmeztetve, hogy figyelni fogják, és ha panasz jön rá bármelyik kollégától, keményen átvizsgálják a dolgot.

És amúgy a magatartásproblémások között elég szép számmal vannak olyanok, akik utána felnőttként sem lesznek különönbek. Elég sokat ismerek.