A munka idegensége tisztán előtűnik abban, hogy mihelyt nem egzisztál fizikai vagy egyéb kényszer, úgy menekülünk előle, mint a dögvész elől-egyet lehet ezzel érteni?

Egyáltalán nem, nekem semmi szükségem a munkára anyagi okokból, ennek ellenére el nem tudnám képzelni, hogy ne dolgozzak.

Természetesen olyan munkát végzek, aminek van értelme.

"Aki megkérdezné ki mondta ezt, az visszamenőleg megbukott történelemből."

Feltételezem, a mondás töled származik, ilyet értelmes ember garantáltan nem mondott soha.

Szia mellédumás haverom. Gyere, etetlek kicsit. Okos vagyok, és meggugliztam, hogy Marx mondott ilyen szépet, de ez rohadtul nem ér semmiféle töriegyest semmiféle múltbeli vagy jövőbeli alapítványi iskolában. :)

Amúgy nincs feltétlenül igaza. A tágabb szövegből kitűnik, hogy a gyári fizikai munkára gondolt eközben, amire totál igaz. De manapság már annyi más, kiteljesedésre, hobbiból végezhető munkára van lehetőségünk.

Szerintem ezt nem lehet ennyire könnyen elintézni.

A munka alapvetően belénk kódolt, ahogy az állatvilágban is megjelenik: mégpedig abban a formában, hogy az állat a nap nagy részét a táplálék felkutatásával tölti. Az ember korai formái is ugyanezzel foglalkoztak, mi több, a városiasodás megjelenéséig sokkal evidensebb összekötő kapocs állt az ember és a táplálék között, mint most, így nem "munkának" könyvelték el, hanem gazdálkodásnak, vagy előtte/mellette gyűjtögetésnek, vadászatnak. Ennek ellenére a civilizált társadalom ehhez képest felborult rendszere a munkával váltja ki ezt, beékelve az ember és a tápláléka közé a pénz fogalmát, ami ugye univerzálisabb felhasználhatóságot tesz lehetővé.

Egyébként az emberek nagyrésze, akik nincsenek fizikailag lerobbanva, a nyugdíjas éveikben is igyekeznek maguknak elfoglaltságot találni, akár mellékállásként, akár hobbiként. Magyarországon ez nem annyira jellemző sajnos, de jópár helyen életszerű, hogy 70+-os bácsi egyedül jár el vadászni, aztán a lelőtt jávorszarvast feldarabolja, feldolgozza, hazaviszi a kis postagépével. Ismerek ilyet.

Azok, akik hagyják, hogy a semmittevés eluralkodjon rajtuk, általában hamar belerokkannak. Az idős emberek fizikai állapota statisztikailag kimutathatóan leromlik a nyugdíjba vonulás után; azok, akik azért nem kezdenek magukkal semmit, mert megtehetik pedig sokszor fordulnak önkárosító pótcselekvésekhez, mint az ital vagy a drogok, esetleg olyan hobbik, amik kimozdítják az elméjüket a statikusságból, amibe önként másztak bele.

Van, akinek van munkája, amit utál, és hobbija, amit szeret csinálni.

Na most, ha egy másik ember ugyanazt a hobbit végzi a saját pénzkereső tevékenységeként, és hasonlóképp szereti, akkor idegen-e számára a munka, és menekül-e tőle?