Munkahelyen miért nem barátkozunk? Miért tartják ezt az elvet olyan sokan? Suliban régen mindenki simán barátkozott. Mi változik?

Viszonylag nagy baráti társaságom van és egyszerűen nem férne bele több minőségi emberi kapcsolat az életembe. Egy igazi barátságot ápolni kell, ami idő, energia, elköteleződés. Imádom őket, de meglévő barátaim és párkapcsolatom simán leszívják az összes szociális eneriám.

Haverkodni haverkodok a munkahelyen, ha jól kijövök valaivel akkor szívesen csinálok néha közös programot, de ennél mélyebbre nem vágyom akkor se, ha kedvelem az illetőt. Nem is baj, ha külön van a kettő.

Egy baráttal szívesen megosztod a sikereidet, előléptetésed, fizuemelést, prémiumot.

Ugyanígy a barátoddal osztod meg, ha nem érzed jól magad a munkahelyeden, kevés a fizu, nem jössz ki kollégával, felettessel.

És akkor még nem beszéltünk arról, ha pl családot tervezel alapítani, vagy továbbtanulást fontolgatsz.

Ezek a témák nem valók munkahelyre, mert a legtöbb helyen megy a versengés, és nem ritkák a kavarások sem.

Ennek ellenére lett 2 barátom is munkahelyről, de még velük is azóta lettem teljesen őszinte, amióta egyikünk sem dolgozik a régi helyen. És hát a mostani helyemen is tudok folytatni felszínes, de legalább vidám beszélgetéseket ebédkor.

14

Igen ez egy kicsit más világ. Amikor a ládagyárba összegyűlt a sok proli ott könnyű volt haverkodni, mert mindenki tudta, hogy a halála napjáig ugyanazt a munkát fogja végezni. De ma már kicsit nehezebb, bármikor lehetsz a haver főnöke, utasításokat kell neki adnod, írni a beosztását, ez amellett hogy etikailag aggályos gyakorlatban is elég problémás lehet, egy konfliktus forrás mind a haverral mind a többi beosztottal és könnyen a karrieredbe kerülhet. Ezért kell megtartani a távolságot.