Ha semmiben és semmire sem vagy jó?

Nő vagyok. Van egy érettségim, egy felsőfokú szakképzésem (lényegében OKJ, számvitel), egy befejezetlen BA-m (a végén a szakdolgozat és a záróvizsga már meghaladta a képességeimet), egy középfokú nyelvvizsgám, de valójában kb. 0 nyelvtudásom, egy B-s jogsim. Ezek birtokában érthető lehet, hogy munkanélküli vagyok, és teljesen kilátástalan a helyzetem, mert egy végtelenül egyszerű, nyelvtudást nem igénylő adminisztratív munkakörön kívül semmire sem vagyok alkalmas, ilyen lehetőség pedig itt nincs, és a költözés nem jöhet szóba.

Kézenfekvő megoldás lenne, hogy tanuljak, csakhogy mit? Fodrász, kozmetikus, körmös, cukrász és társai kizárva a csapnivaló finommotorikám, gyakorlati készségeim miatt. Emberekkel foglalkozó, segítő hivatásra nem vagyok alkalmas. Nagyjából minden máshoz pedig ész kellene, tehát szintén felejtős, egész iskoláskoromban a rövidtávú memóriámból "éltem" (értsd: magolás), látható, mennyire volt elég, ráadásul már az sincs, leépült mostanra.

A gyárakból, ahová egyáltalán felvettek, hamar kibuktam a lassúságom és az ügyetlenségem miatt. Ugyanezen okból takarítás sem jöhet szóba, sehol nem tűrik el ezt a tempót, a gyorsító tablettát pedig sajnos még nem találták fel. Innentől kezdve attól tartok, nincs más, csak a közmunka keretein belül történő utcasepregetés. A magamfajta szerencsecsomagoknak ezzel kell teljen az élete gyakorlatilag nyugdíjkorhatárig? :(