Néhány ember miért nem olyan foglalkozást választ, amit el is tud látni?

Mert az iskolában abszolút semmi segítséget nem kap az ember pályaválasztási témában. A szülők is csak annyit tudnak segíteni, hogy ők miket ismernek. Ha én nem akarok építész lenni, mint a szüleim és ázok ismerősei, akkor itt állok meglőve, hogy akkor mégis mit? Legyek cukrász? Hogy néz ki egyáltalán egy cukrasz napja, milyen képességek kellenek hozzá, szeretném, tudnám-e azt csinálni...?

Semmi, ismétlem semmi információjuk nincs a gyerekeknek a palyavalasztaskor. Esetleg annyi, hogy elmehetnek a következő iskolába nyílt napra, de az csak az iskolába enged betekintést, nem a szakmába.

Érdekes a felvetésed! A fiataloknak általában halvány fogalmuk nincs arról, hogy valójában mit is karnak kezdeni magukkal, - ráadásul ez egy olyan felelősség, amit inkorrekt lenne egy személyben rájuk hárítani, mert az egy szülő felelőssége is valamilyen szinten, hogy a gyereke szűk látókörű, közömbös a körülötte lévő világ történéseit illetően.

Aztán van egy olyan verzió is, hogy a szülők túl gondosak akarnak lenni - és már az anyjából kibújva terrorizálják - "jó neveltetés" fedőnév alatt - a gyereküket. Eldöntött tény, hogy az anyjából kivett gyerek csakis ügyvéd lehet és az első játéka is egy 70 kilós jogtár. Szükségtelen mélységig avatkoznak bele a gyerek egyéniségébe, kapcsolataiba, nem lehet egy önálló gondolata, - aztán meg mindenki csodálkozik, hogy a már felnőtt gyereket kiveri a víz, ha csak meghallja a szakma nevét, nemhogy szeretné azt művelni és még inkább csodálkoznak - főleg a szülők, - hogy "Dehát mindent megadtunk neki!" -Mindent, csak az életét vették el! Ki az az ember, aki szívesen megy el dolgozni egy olyan helyre, amit zsigerből gyűlöl?! Magát normálisnak tudó emberek közül nem sok!

És végül itt van az utolsó élethelyzet, amelyet az élet ír és nem neveltetés kérdése: Nincs más! Ez a munka jutott, amikor sikerült találni, és nem tud belőle kihátrálni az ember, - aminek számolatlan oka lehet (az egészségügyitől kezdve egészen a mentálisig).

Lehet terveket szövögetni vég nélkül, de pont maga az élet a tényező, amely az idő töredéke alatt képes bármilyen tervet keresztül húzni, felülírni.

3 egyetemi diplomám van, abból a harmadik úgy lett, hogy előbb lett állásom és utána szereztem hozzá papírt, mert az előzőeknél elkövettem azt a hibát, hogy fordítva csináltam... Nem könnyű szakok, informatikai és természettudományi terület. Semmi köze sok esetben a képzésnek ahhoz, amivel az ember foglalkozni fog. Az enyémnek sem volt. Megtanultam tanulni, keresni, precíznek lenni, ami szerintem kifejezetten lényeges dolog tud lenni, ellenben távol áll a gyakorlati tudástól. A szakmai tudásom 90%-a a szabadidőmből és a munkahelyi tapasztalatomból származik. Az egyetemnek nem is az a feladata, hogy a cégeknek termeljen munkaerőt, hanem akadémiai pályára, magas elméleti tudással. Ebben az esetben pontosan ugyanazt tanultam, amivel foglalkoznék, csakhogy nem ott helyezkedtem el.

Egyébként meg nem értelek. Miért baj, ha az ember elkezd valamit, aztán meggondolja magát? Én örülök neki, hogy ennyit tanultam. Mondhatni, büszke vagyok rá és nem bántam meg.

A sulik tényleg abszolút nem készítenek fel az életre és a munkaerőpiacra. Én 10 éve dolgozom HR feladatokkal, de előtte 2 olyan szakmát, diplomát szereztem, amivel 1 percet sem foglalkoztam de mivel a családom nem Business környezetben dolgozott és nem volt olyan óránk, ami bemutatta volna a business funkcióit teljesen más irányba toltak el.

Mellé a suliban a magolási képességet nézik, így ott inkább 3-4-es tanuló voltam, de egyetemen már 5össel végeztem, hogy gyakorlatibb volt az oktatás, a munkahelyen is néha rekordokat döntő számokat hoztam.

Más kérdés az, hogy amúgy ilyet el lehet-e várni egy sulitól? Egy tanár általában elvégez egy bölcsész vagy természettudományos szakot és egyből elkezd a pályán dolgozni. Annak sem feltétlenül lehet jó vége, ha egy hozzá nem értő ember próbál orientálni.

Az egyetemünkön is a karrier irodába egy olyan csoporttársamat vették fel, aki csak önkéntesként dolgozott a diplomázása óta és pl mindenkit letörölt Facebookon és LinkedInen a csoportunkból. Ennek ellenére ő oktatja ki álláskeresésből, CV írásból vagy a LinkedIn használatából a hallgatókat... Biztos jó benne... :D