Gyári melóról mik a tapasztalataitok?

Attól függ milyen gyár, és azon belül is milyen munkakör. Én pl. dolgoztam lift gyárban. Előkészítő voltam az élhajlítóknak, sokat kellett menni és pakolászni, néha már fájt 1-2 testrészem, szinte le se ültem egész nap, csak szünetben. Viszont ennek ellenére sem cserélném le ezt a munkakört egy SZALAG MELLETTI munkakörre, SOHA.

1x dolgoztam szalag mellett. Annál utálatosabb dolog nincs. Rosszabb, mint a börtön. Nem dolgozhatsz a saját tempódban. A gép tempójánál se lassabban, se gyorsabban nem dolgozhatsz. Nincs az, hogy ha iparkodsz és hamarabb befejezed az éppen kirótt feladatot, akkor azt a pár percet amit spórolsz leülhetsz pihenni vagy meginni valamit. Hanem itt folyamatosan jön ugyanabban a tempóban a munka és nem áll meg csak 1x-2x a 8 vagy 12 óra alatt. Pár óra szalag mellett állás után azt hittem elsírom magam és felvagdosom az ereimet, annyira tehetetlennek és robotnak éreztem magam, hogy egész nap ugyanazt a mozdulatot KELL csinálnom. Alig telnek a percek, 10 perc fél órának tűnik kb.

Inkább pakolok a saját tempómban 20-30 kilós dolgokat és nem ülök le egész nap, minthogy még egyszer szalag mellé állítson valaki.

Az adott embertől függ, hogy bírja.

Én elvoltam mint a befött, jó volt, hogy nem kellett "odafigyelni", onnantól, hogy kiléptem a kapun nem kellett vele foglalkozni, hoztak-vittek, jó volt a kaja, plussz nagyrészt jó emberek voltak körülöttem

Csak ne kellett volna olyan rohadt korán kelni de.ösben!

Kb 15 gyárban dolgoztam összesen életemben 18-25 éves korom között, kb mindenhol kívülállónak éreztem magam, nem volt beszedtémám senkivel (na jo 1-2csodabogár mindig akadt, de a többséggel nem).

Sokszor megszóltak, mert olvastam szünetben, hogy az milyen haszontalan időtöltés... szinte mindenhol többségében buta begyöpósödött emberek vettek körül...

Az egész rendszer szinte mindenhol olyan volt, mint a kisiskola... fehér köppenyben ülni sorokban, és ha bármi folyóügyed van, ki kell kéreckedni... aztán vagy kiengedtek vagy nem...

Fönököktől többség tényleg úgy félt, mint valami istentől...

És meg a pénz is szar volt... szerencsére kilábaltam belőle.

Idegbeteg, megkeseredett torz emberek üvöltöztek mellettem mindig. A főnök maga is ilyen volt. Sok a roma. A munkától nagyon fájt az egész testem, monoton az egész, ami miatt megkérdőjelezed azt hogy minek jöttél a világra és egy depresszió spirálban is kiköthetsz. Szerintem az ember olyan primitív, hogy sokszor csak a fájdalmas és nehéz helyzetekből tanul, abból tanulja meg megbecsülni a jót és szépet amit kap. Ezért isten megteremtette a gyárat, hogy abban szenvedjen úgy, hogy közben nem esik igazi bántódása - csak tűrnie kell a fájdalmat. De sokan megmaradnak azon a szinten, megszokják a gyári munkát, nem akarnak változtatni, az lesz a komfortzónájuk, s hiába utálják, nem mernek már belőle kilépni.

Nem javaslom, csak ha muszáj, egy vicces élménynek, hogy megerősítsen.

Azert, hogy ne csak rossz álljon itt, volt egy gyár, a legmókásabb munkahely életemben...

Székesfehérvár, Filtronic, 2007 már nem létezik sajnos, felvásárolták, bekebelezték a céget...

Gyáron bellül is volt egy feladat a hangolás... na az... az móka volt...

Képzelj el egy fém dobozt, aminek a fedlapján van kb 200lyuk, amibe lehet csavarokat csavargatni...

Ez a mobil adótornyok szűrője, mára biztosan gépesítették, legalábbis remélem... szóval nincs 2 teljesen egyforma ilyen doboz, mivel nem lehet 2 tökegyformát gyártani... mindben máshogy terjednek a mikrohullámok... így aztán a feladat minden egyes darabnál kihívás...

A lényeg, hogy volt előttünk egy monitor, rajta egy görbével, és ahogy csavargattuk a csavarokat a lyukakba, úgy változtattuk a mikrohullám útját, és a monitoron a jelnek, a görbének egy megadott pozícióba kellett varázsolódnia... volt kb 5 rendelkezésre álló hosszúságú csavarocska, meg kb 200lyuk, és akkor játszani kellett...

Mivel a drogosoknak ment a legjobban, a 2 legjobb dolgozónak kialakítottak egy külön zugot paravánokból, hogy ne lássuk milyen tág pupillával, vagy épp vérvörös csík szemekkel tolják a melót... persze sokszor csak aludtak az asztalon...

A normánk, heti 1db volt... heti 1db-t, ha képesek voltunk megcsinálni, az már jó volt... ez a 2 drogos heti 5-6-ot csinállt...

En is füveztem annak idején...

Első munkanapomon ennél a cégnél éjszakásban kezdtem...

Kérdeztem a mellettem ülő nőt, mennyire lehet itt szüneten kívül kiosonni cigizni (mariskát akartam szívni), ő tipikus gyári droidhoz híven, ilyedt arccal közölte, hogy itt olyat nem lehet, a főnökök mindenhol ott vannak, figyelnek...

Így hát mondván wc-znem kell, kiosontam... kibaxtam a dohányzó ajtaját, kiléptem, nem volt ott senki, elővettem a jointom, szememmel kamerát kerestem, nincs... gyújtom a jointot... mély rekedt hang a kitárt ajtó mögül...

-Te mit csinállsz!

Odakapom a fejemet, látom ott ül a csoportvezető, meg az egyik másik sor csoportvezetője, nekem meg joint lóg a számból... nade mi volt kettejük között?... egy bazi nagy kék üveg BONG!!!... na akkor tudtam, hogy ez lesz életem legjobb munkahelye... az is lett, sajnos csak fél évet tartott.

Szóval füvezek kint ujdonsült főnökeimmel, kb 1 órát ott eltrécseltünk flashelés közben, aztán mivel hidegecske volt, úgy döntöttünk, bemegyünk dolgozni...

Visszamentem a helyemre, de kísértek a főnökök, röhögcséltünk közben... helyemen a droid nőci tátott szájjal néz...

-te ismered a (faxom tudja 13év utan a nevét csopvezet)?

Hát mondom, most haverkodtunk össze, jófej...

40es jól karbantartott milfecske volt, 2gyerek, tipikus haziasszony, megkeseredett, a ferje verte is... de tipikus gyári rettegő droid, én 23 eves laza füves voltam... ezentúl ram is úgy nézett mint valami istenre... látta, hogy mindig együtt osonok ki szüneten kívül a főnökökkel... egy idő után azthitte, hogy en is a főnöke vagyok, tőlem kéreckedett ki mosdóba meg ilyenek...

Egyszer mikor osontam ki egyedül szüneten kívül, megkérdezte, velem jöhet e...

Hat mondom persze... kiértünk a dohányzóba, nem volt ott senki... remegett keze lába, látszott, nem szokott rosszban sántikalni... szívom a jointom, neki amúgy halvány lila gőze nem volt, hogy nem cigit szívok... ő cigizik, de közben remegett mint a kocsonya a félelemtől... gondoltam, megölelem, hatha kicsit lehiggad... visszaölelt... akkor gondoltam, egyszer élünk, én tovabb megyek, lesmároltam, visszacsókolt... ott a dohányzóban megdugtam, hátulról kutyában... meg még a következő 2 hónapben elég sokszor, neha csak leszopott. Aztán kirúgtak es soha többet nem lattam... mondjuk nem is akartam tőle semmit ez tisztázva volt a legelején... remélem utánam kicsit lazábban fogja fel ő is az eletet.