Emlèkszel-e arra a munkakörre, amelyikkel kezdted a pályafutásodat? Milyen volt akkor a személyiséged? Mennyit kerestèl, hogyan viszonyultàl akkor a pénzhez?

Szerintem erre mindenki emlékszik. Mivel nem költöztem el otthonról (2 generációs megoldást választottuk), ezért az a kicsi is bőven többnek tűnt, mint amire szükségem volt. Elég jó ütemben sikerült félretenni, később egy önálló vállalkozás indításába fektettem az egészet.

A pénzhez való viszonyom nem változott: a jó ár / érték arányt keresem, ha ez nincs meg, a kis plusz összeg is rettentően tud "fájni", ha megvan, egy nagyobb összeget is lelki nyugalommal kiadok, ha arról van szó. Hitelfelvételre még sosem volt szükségem, szerencsére.

2001-ben volt az első melóhely, 65-öt kaptam készhez, és nem tudtam elkölteni, én is otthon laktam. De berágtam a cégre (NN bizt.), és egyik pillanatról a másikra otthagytam őket egy olyan helyért, ahol már csak 50-et kaptam nettóban, és a felét le kellett adnom otthon. Hamar megtanultam, mit jelent amikor 17-én nincs egy forintom se, és a fizu csak 6-án jön :)

Személyiség? 21 éves naiv gyerek. Azt hittem, a melóhely is olyan, mint valami gyakorlati hely, tanár nélkül. De elég hamar kiderült, hogy ez a világ nyers üzlet. Ha leteszek valamit az asztalra, van 17-ig pénzem, ha nem, akkor előtte sincs :)

5 évig ott maradtam, és még mindig csak 80-at kaptam kézhez, de már hitelem is volt, szóval semmire nem volt elég, amikor jött az áttörés egy ajánlat formájában, amit elfogadtam, és a köv. 7 évben ott is maradtam.