Miért gondolják egyből azt, hogy széttetem a lábam a főnöknek, csak mert följebb kerültem?

Fölkerültem a tervező osztályra, és mivel viszonylag fiatal vagyok, 25 éves, 3 év munkatapasztalattal, ez sokaknak nem tetszik. Pont olyanoknak, akik 40-50 évesen ugyanott vannak, ahol 20 évesen kezdtek. A fiataloknál nem tapasztalom ezt a rosszindulatot. De ezek az idősebb kollégák nem vették jó néven, hogy följebb kerültem, és konkrétan az egyik azt hangoztatja, hogy egy büdös k_rva vagyok, biztos csak azért kerültem oda, mert a főnöknek a kedvére tettem (ő csúnyábban fogalmazott). És ezzel van még aki egyetért. Biztos savanyú neki a szőlő, hogy ő 40 év alatt nem került oda, ahova én, 3 év után, de erről nem én tehetek. Csakis a munkámnak köszönhetem, hogy ott vagyok most ahol, semmi olyan dolgot nem tettem érte, ami erkölcstelen lenne. Főleg, hogy a főnökeim mind házas emberek! De miért kell ilyen rosszindulatúnak lenni, hogy egyből erre gondolnak az emberek? És még híresztelik is? Mi jó nekik ebben?