Azzal, hogy a szüleim naponta kiabálnak velem mert nincs munkám attól mi fog változni?

Bár semmit nem változtat a kiabálás a helyzeteden, ennek ellenére úgy vélem, változtatnod kéne a napi rutinodon abba az irányba, amelyből a szüleid felé is kitűnne, próbálsz kezdeni magaddal valamit. A szándék hiányát látják az életviteledben, - nem látják rajtad, hogy próbálsz munkát keresni, az pedig jogos elvárás a részükről, hogy úgy ne tartasd ki magadat velük, hogy meg sem próbálsz változtatni a helyzeteden. Először próbálj meg a neten álláskereséssel foglalkozni, - később ráérsz szabadidős tevékenységre átváltani. Adjál jelzéseket arról a szüleid felé, hogy van-e kilátásban munka és ha van, ne legyél rest elvinni magaddal valamelyiket az állásinterjúra, amennyiben hajlandó erre valamelyik, - lássák saját szemükkel, hogy nem autókázni, csavarogni mész el oly sokszor, hanem ezért! Természetesen úgy folytatod az életedet, ahogy jónak látod, de ha semmit nem teszel, amely abba az irányba mutat, hogy próbálsz kezdeni magaddal valamit és erről jelzéseket sem küldesz a közvetlen környezetednek, akkor ne csodálkozz, hogy ingerültek veled a szüleid! Sokkolhatja őket már az a tudat is, hogy mit fogsz kezdeni magaddal, ha lehunyják a szemüket, - hogyan fogsz megélni (?). A gyengeség ellen sem teszel semmit, pedig arra bizony bőségesen rendelkezésre áll - sajnos - idő, hogy javíts valamennyit a fizikumodon, ill. állóképességeden, - a jelek szerint még sem teszel semmit. Talán te tudod, hogy ez hová vezet, - de egy átlagos ember ezt nem fogadná el, nem nyugodna ebbe bele!