Azzal, hogy a szüleim naponta kiabálnak velem mert nincs munkám attól mi fog változni?

Tölem is ezt vártàk hogy majd egy szàl erettsegivel 17 èvesen majd kezembe veszem a sorsom.

Es megyek dolgozni vagy elintezek egy diplomat ugy hogy levették rolam a kezüket.

Kezdtem gyárban aztan lenyomtam egy fösulit aztan jo sokaig munkanelküliskedtem.

Ma sem ertem hogy a szülök ereje addig terjed hogy adjanak enni a gyereknek meg jarassàk valahova amig tanköteles. Es szoval semmi utravalo vagy eletre felkeszites. De aztan a rugdosàs az megy.

Nem ertem eleve a szülö szerepeket.

Ez a majd megnö majd felnl majd lesz vmi majd kitalalja nevelje az "utca"tovabb

De látod, kettes, így lett belőled talpraesett ember... Nem rossz ez így utólag, nem?

Kérdező, ez a nem megyek dolgozni, mert félek, meg gyenge vagyok, ez eléggé irritáló ám.

Én szerencsére rengeteg támogatást kapok és kaptam is. Anyagi és emberi oldalról egyaránt.

Volt pár barátom akiknél ez hiányzott és akaratukon kívük csúsztak le ez miatt lehetőségekről.

Én azt mindim kérdező, hogy ha akarsz valamit akkor az a legfontosabb hogy nézd ki magadból hogy képes vagy rá. És ha ez megvan, akkor támogatás nélkül lassabban, de elérheted amit szeretnél.

Valahol el kell kezdened. Ha dolgozni nem akarsz akkor képezd magad. Soha ne vesszen kárba egy napod sem. Szüleid is jobb szemmel néznének rád ha tennél valamit a saját előrelépésed érdekében (gondolom)

Először is terápiára kéne menned, a szüleid meg feldughatják maguknak, hogy sérült vagy.

Kérj segítséget, próbáld meg leküzdeni a feszengésed.

Ha nagyon dolgozni akarsz próbálj meg pénztárosnak vagy boltosnak menni. Esetleg árufeltöltőnek ott nem kell beszélni emberekkel.