Hogyan kezelnétek ezt a szituációt?

PhD hallgató vagyok, a barátnőmmel laborfelelőssé avattak minket, ami úgy nézne ki, hogy heti 2 vagy 3 alkalommal 8-16 óra között odabent kell lennünk, ott az irodánk illetve csekkolni kell mindenkit, aki oda bemegy/kijön.Mindezt váltva kellene csinálni, hogy minden nap legyen bent valaki.

Az a helyzet, hogy lesznek gondok a beosztással. Barátnőm vásárolt egy kismacskát, akit napi 5x kell még etetni. Szeretné, ha erre való tekintettel nem 8 óráznánk, hanem 4 óráznánk plusz vannak PhD kurzusok, amik szintén 4 órásak. Nos, én ezt nem szeretném annyira. Vele ellentétben én csak busszal tudok bejárni, és ha választanom kell, hogy heti 5 nap járok be az egyetemre, vagy heti 3 napot, akkor egyértelműen a 3-ra szavaznék.

Ha 12-16 között kell bent lenni, semmi hasznosat nem tudok délelőtt csinálni. Biztos van, aki talál magának értelmes elfoglaltságot délelőtt 8 és 10:30 között, de 2,5 óra nekem kevés ahhoz, hogy bármi értelmes dologba belekezdjek, illetve ott tudjam hagyni, hogy 11:15-kor elinduljak a délben kezdődő műszak miatt. Persze az más, ha délelőtt órám van.

Nyilván segítek barátnőmnek, de valahogy meg kéne beszéljem vele, hogy nekem nem túl optimális a délutáni félműszak, inkább bent lennék reggelente.

De 45-45 perc utazgatás nekem sehogy se éri meg napi 4 óra munkáért, szívesen dolgoztam volna a PhD mellett, de így, hogy laborfelelős is vagyok, ez sajnos esélytelen. :(

Más PhDsoknak nincs ilyen felelősségük, ami azzal jár, hogy egy másik kollégával kell beosztást csináljuk, hogy ki, mikor dolgozik. A barátnőmmel ezt végképp nehéz csinálni, mert azért megterhel egy kapcsolatot, hogy jót akarok neki, és igaza van a 4 órázással kapcsolatban, de nekem teher rohangálni a busszal, mikor mások lazán bent lehetnek akkor, amikor akarnak, ha a heti 20 órájuk megvan.

Nem tudom, miért pont rám kellett bízni ezt a feladatot, az évfolyamunkból rajtam kívül senki sem bejárós.

Szeretnék hatékonyan dolgozni, de ezzel a felelősséggel meg lett kötve a kezem. Érzem, hogy szorongok...

A legrosszabb az egészben, hogy tudom, hogy szánalmas ez a hozzáállásom, de nekem akkor is rosszul esik, hogy a barátnőm kitalálta ezt az egészet, mert ebbe kb. nem nagyon van apelláta, a macskának ennie kell. Pont 2 napja mondtam neki, hogy elhiszem, hogy nagyon lelkes a laborfelelősi munka miatt (én sajnos nem), de ettől még nekem kellemetlen, hogy intézkedik mindennel kapcsolatban, mintha a főnököm lenne. 3 nap alatt 5 e-mailt írt, pedig engem is megkérhetett volna, hogy megcsinálhatnám.

Takarítani is nekünk kell a labort meg a WC-jét is, ami megint olyan dolog, amit más PhD-soknak nem kell.

El vagyok keseredve, igazságtalannak érzem. :(