Hogy működik az, hogy addig rang nélküli emberből pár hét alatt csak úgy már kiképző lett?
Két napja nem tudok napi rendre térni, mikor meg tudtam, hogy a kevés hónapja elkezdett képzésünkön, az egyszerű ember, aki velünk öltözött első nap fel, máris kiképző lett. Vele együtt olyanok is, akiknek egyáltalán még hangjukat sem lehetett hallani. Olyan, aki korábban már hasonlóban keményen dolgozott, vagy épp tanult, azt meg semmiben nem nézik. Tényleg én is igyekszem és akármit teszek, semmiből semmi. Teljesen elment a kedvem az egésztől, de, ami még bosszantóbb számomra, hogy a kis .... úgy parancsolgat már most és fenyegetőzik, feljebb érzi magát, hogy azt még hallgatni is rossz. Végig akarom csinálni még hátralevő időt, de ez betett nálam és hányingerem van oda bemenni dolgozni. Arról nem is szólván, hgy ,,kutyának" nevezi a saját körében lévő embereket is és minden olyat igyekszik maga köré gyűjteni, akin látja, hogy jó ,,szolga". De, most tényleg, ez hogy működik? Hogy tudnék esetleg ezen kicsit túllépni? Le kellett írnom ide, hogy tanácsot kérjek, mert a gondolataimtól nem tudok szabadulni, főként nem az érthetetlenségtől, ami előtt állok. Igyekszem jó ideje, van iskolám és sehova nem haladok, az pedig, akiről írok magatartásban egy szégyen és az kell... Tehát ez... Mit kellene tennem ebben a helyzetben, hogy túlvészeljem az időszakot, felfogjam, ami történik? Hogy maradjak tőle távol finoman, hogy békén hagyjon engem?
Köszönöm a véleményeket, válaszokat, felvilágosítást!
Katonaságról van szó, ha már témába jött, igen. Nos, félév lenne, de én tényleg nem tudok még napi rendre térni. Úgy terveztem, hogy szépen nyugisan szeretném letudni a félévet és még hosszabbítani lehet, elvégeznék tanfolyamon még valamit, mert ugye amit tanultam Fősulin, nem nagyon fizet. Viszont katonaságnál is hsznát venném elvileg, csak nincs, aki segítsen, mert bárkit kérdezek, válasz: ,,nem tudom" és leráznak. Mindegy... tehát jó lenne maradni félévet, de így teljesen még gondolatba is el vagyok veszve. Felveszem a ruhám, de nem értem, miért, pedig úgy indultam neki, nagyon szeretem csinálni, viszont, amit láttam és látok, mit művelnek (a viselkedés, a rágalmak...stb), tehát... huh...
Ez mellett voltaképpen le lehet tenni az alkalmasságit, amire jelen pillanatban nekem van kizáró tényezőm, de lehet, idővel megpróbálom, viszont szeretném még vele valamit. Az biztos, hogy a papír, amit ad, azzal maradhat önkéntesben,de még szeretnék valamit majd, ha indulna képzés. De, hogy hogy bánjak el ezzel... én tényleg elvesztettem kicsit a fejem, óriásit csalódtam. Rosszul vagyok az egésztől, egyáltalán hogy lehet úgy viselkedni a másikkal és bele sem merek gondolni, mi lesz még...
quidesz:
El lehet ezekkel valahogy bánni?
Ott vegzettseg szerint kategorizalnak.
Valojaban kezdetben nem rakjàk be öket az eeedetu helyre hogy legalabb làssa mi folyik az alsobb szinteken.
Ha abba belekostolt akkor elhelyezik a normal helyrr.
nem lehet vele beszélni, hogy nem tartod jónak a viselkedését, és mások sem, és bántó amit csinál, és szeretnéd ha jól együtt tudnátok működni, mert még sokat lesztek együtt, de annak az alapja a kölcsönös tisztelet tehát nem kellene lekezelnie másokat?
Aztán meghívhatnád egy csapatépítő sörözésre, csocsóval meg hasonlóval ahol beszélgethettek megismeritek egymást és jóban lesztek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!