Volt olyan munkahely ahová utáltatok bejárni akár a több műszak, vagy maga a munka jellege miatt? Hogy kezeltétek, és mennyi idő után találtatok olyat ahová örömmel jártatok?

Életem első normál munkahelye irodai adminisztráció/adatrögzítés volt.

Az elején még szerettem is a társaság miatt + minden új volt. Meg volt néhány előnye a helynek, amik időközben megszűntek.

A munka abból állt, hogy vagy adatokat másoltál, javítottál többféle internetes felület és egyszerre 2-3 Excel fájl alapján, vagy ezeket ellenőrizted. Totál manuálisan, a ctrl+c, ctrl+f, ctrl+v volt az egyetlen segítség. De így is egyszerre sok adatot kellett fejbentartani, igen koncentrálni kellett. Gondolkozni viszont nem.

Csapatban kellett dolgozni, a többiek tempója a rövidebb feladatoknál irgalmatlan volt. A hosszabbaknál azért maradtam le, mert olykor többet telefonoztam, sétálgattam, hogy ne kattanjak teljesen be.

Az utolsó kb egy évre egy szobába kerültem egy konkrétan személyiségzavaros csávóval, aki sokszor piszkált, bántott. Amikor rossz kedve volt, már levegőt sem mertem venni a közelében.

A 2,5 év végére folyamatosan erősen rossz kedvem volt odabent és a 9 órák végére fizikai tüneteim lettek.

Jelenlegi helyemen felvettek a tanulmányaimnak megfelelő munkakörbe, aztán kiderült, hogy amúgy ez a munka 5%-a csak, katásként foglalkoztatnak, jelenleg nem is 40 órában, a fizetésem a 200 és a 320 között ingadozik, persze 320 csak kétszer volt és a másodikat kézhez se kaptam még. Általában 220-240-et kapok amúgy. De nem lehet vele tervezni.

A légkör nem a legjobb.

Nagyon sokat kell kommunikálnom, szerveznem, ami engem fáraszt és nem erre számítottam.

Külsős vagyok és sokszor érzem a megbecsülés, de egyáltalán a kommunikáció teljes hiányát.

Ha tőlem kell valami, azonnal kell, ha én segítséget kérek, sokszor nem adnak.

Ígértek home office-t, amit elvettek. Az iroda messze van, magamnak való vagyok és egyetemre is járok mellette, tehát baromi jó...

A legnagyobb baj azonban, hogy szakmailag nem fejlődök.

Ha szigorúan nézném az álláshirdetéseket, nem is lenne hova beadnom....

Izzadságszagúan beadtam 30 helyre a nyáron, bármi pozitív fejlemény összesen 2 helyről.

Ott tartok, hogy innen is a semmire mondok fel, felveszek diákhitelt és tanulok otthon. Szakmailag többet érne az is. Képes vagyok otthon tanulni, ősszel voltam munkanélküli, ez akkor bebizonyosodott.

Egy sales állás volt egy kis cégnél. 3 tulaj volt 3 különböző mentalitással, de az egyikük annyira máshogy vezetett és gondolkodott, hogy folyamatosan ment a feszkó miatta az alkalmazottak és a vezetők között is. Volt, hogy valamiért A vezető megdícsért, B meg az éjszaka közepén és kora reggel is lehordó üzeneteket küldött és félhettem, hogy kirúg miatta.

Tényleg személyiség zavaros volt az a vezető, az a szadista típus, aki úgy próbál motiválni, hogy hetente kirúgásokkal fenyeget. 8 hónap után kaptam ajánlatot és azonnal léptem.

KATA adózású egyéni vállalkozó vagyok és megbízási szerződéssel dolgozom. Ugyanakkor technikailag alkalmazott vagyok, így ez bújtatott foglalkoztatás.

Előnye, hogy 50 ezer Ft az adó és mellette csak a könyvelői díj van. Jóval kevesebbe kerülök a munkáltatómnak, így ő nekem is többet ad.

Hátránya, hogy azt számolhatom el, amit ledolgoztam, tehát se fizetett szabadság, se táppénz.

Nomeg ez egy szürke, illegális foglalkoztatási forma, bár vékony a határ, mert mondhatom azt, hogy teszem azt, másfél éven át X Kft. volt az ügyfelem, más ügyfelet nem tudtam vállalni mellette.. Vékony ez a mezsgye.