Volt pozitív hozadéka a Koronavírusnak az életetekben?

Munkahelyemen helyrehozták, megcsinálták a technikai hiányosságokat.

Nem kellett egy halom váltócipőt, tornacipőt, tavaszi kijárós cipőt, ünneplő cipőt vennem a három nagyot növő kisfiamnak, mert nem volt suli. (ez min. 12 pár cipő megspórolását jelentette)

(De ennyi! Ma tudtam meg, hogy ismerősöm édesapja elhunyt a covid miatt. A kórházból még kikerült nagy nehezen, de úgy legyengült, hogy pár nappal később meghalt. Az ilyeneket nem is veszik be a covid áldozatainak listájára, pedig tutira sokan vannak.

Hát, inkább vettem volna 24 pár cipőt és bosszankodtam volna tovább technikai hiányosságok miatt, mint hogy ilyesmi legyen...)

Mindenki értelmesen szónevetséges volt, ennek örülök, és minden beírással egyet is értek.

Nálam még annyi jött, hozzá, hogy rengeteget nevettem az elmúlt "coronás-idöszakban". Egyszerüen nevetésre fakadtam, amikor kiderültek, hogy az élet egyszerüsítésére milyen könnyen rá tud szaokni az ember.

Persze a korlátozások nem voltak jók, még maradni is fog, erösebb is lehet, de szerintem mindenki komolyodott, felelösségtudatosabb lett.

Annyi, hogy sok szerencsétlenség ellenére is szerencsésnek érzem magam. (leépítettek a vírus miatt és nem sokára rá agyvérzést is kaptam)

Az intenzív osztály egy jó mérce volt arra, hogy sokaknak sokkal rosszabb. Meg a betegség alatt fogytam 10 kilót.

+1: megtanultam főzni:D

16 sajnalom a cicád :(

Home office a munkahelyen

Odaadtak a diplomám :)

A home office (= több szabadidő), bár mostanában egyre kevésbé vagyok hatékony.

A munkám miatt sokat levelezek hatóságokkal, végre őket is kezdi utolérni a 21. század, és átállnak elektronikus ügyintézésre. Levelezőn kezdek szeptemberben, távoktatás lesz, kényelmesebb mint bejárni, és a munkával is könnyebb összeegyeztetni.

Amíg a szigorúbb korlátozások voltak, érdekes volt megfigyelni magunkon, hogyan alkalmazkodunk. A lányom szorongósabb típus, őt kevesebb stressz érte a közösségen kívül.

Maszkban nem látszik, ha némán dudorászok.

-Fogytam 15 kg-ot, mert elkezdtem jobban odafigyelni arra, hogy mit, mikor és mennyit eszem.

-Rengeteget spóroltunk azon, hogy nem járkáltunk ki rendszeresen a lakásból és nem költöttük el a pénzünket olyan dolgokra, amelyek sokszor nem is annyira fontosak vagy szükségesek. (Pl. elmaradt utazások, elmaradt ruha vagy cipővásárlások, elmaradt nyaralás, szórakozások, strandolás, vagy kimaradt pl. a húsvéti mindent-összevásárlós időszak is, stb.) Szinte csak élelmiszerre kellett költenünk, másra nem igazán volt szükségünk.

-Sokkal (de tényleg sokkal) közelebb kerültünk egymáshoz a párommal a home office alatt, mint korábban. Több időnk volt egymásra, nyugodtabbak, türelmesebbek lettünk egymással, mint a korona előtti rohangálós, munkahelyi stresszes időkben. Nem mentünk egymás agyára otthon az összezártságtól, hanem épp ellenkezőleg, sokkal kiegyensúlyozottabbak lettünk.

Persze nagyon hiányzott a szeretteinkkel, barátainkkal, családtagjainkkal való szorosabb, közvetlen kapcsolattartás, nem csak online beszélgetés (mi otthonülők voltunk a vírus alatt), de ezt leszámítva elég pozitívan jöttünk ki a dologból.