Engem miért nem enged el soha a főnök szabira?

Még márciusban elment mindenki egy héten szabira, én maradtam egyedül, mondom a főnöknek, akkor már nem mehetek el én is? Mondta, nem! Hát jó egy próbát megért, gondoltam... Most kértem tőle szabit egy napra, mert a testvérem jön haza, és családi ebédre mentünk volna. Azt mondta nem tud elengedni, mert egyedül lettem volna aznap, és mást kellett volna behívnia. Csak jelezném, a testvéremet 1 éve nem láttam, és azt az egy k_rva napot szerettem volna velük tölteni. Aztán jön másnap a főnököm, hogy xy szabit kért egy napra, ugorjak be helyette. Hát bennem úúúgy fölment a pumpa, mondom bezzeg engem nem engedett el, mikor én kértem. Azt mondta, azt nem tudta volna megoldani. Pedig engem helyettesíteni ugyanannyiba kerül, minthogy én helyettesítek valakit, sőt, akár cserélhettünk is volna azzal a kollégámmal és akkor meg is van oldva. De neeeem... Engem miért nem enged el soha? Ennyire utálhat? Ti szóvá tennétek ezt?

L/25