Elgondolkodtató ha valaki 22 évet tölt egy munkahelyen és amikor kirúgják, senki se búcsúztatja?

Anyám is ilyen lesz, 20+ éve dolgozik közszolgaként, anno biztos állást keresett, aztán terhes lett velem, majd gyerekként nem igazán tudott váltani. Azóta már "lefokozták" ráadásul, érettségivel is végezhető munkát, hiába van 4 diplomája.

Teljesen kiégett.

Mivel aszociális, ezért csak egy "barátnője" van, az is inkább haver, egyébként senkit sem érdekel.

Nem kell ehhez gonosz embernek lenni, csak introvertáltnak, önbizalomhiányosnak, fásultnak, reményvesztettnek, esetleg aszociálisnak lenni.

Sem a munkáltató, sem a kollégák nem becsülnek egy ilyen embert. Sajnos...

Aki haverkodik, meg jóban van a munkatársaival és kölcsönös az érdeklődés, ott van búcsúztatás, mert részt veszel a munkahely szoc. életében is. Ha csak bemész dolgozol, hazamész, nem beszélgetsz, téged se érdekel senki, akkor persze hogy a kutya se búcsúztat.

Nekem is volt olyan munkahelyen, ahol nagyon jó volt a légkör és elköszöntek tőlem a munkatársaim, amikor eljöttem, de volt olyan hely is, ahol engem se érdekelt a társaság, mert olyanok voltak, de nem is vártam el, hogy a nyakamba boruljanak, amikor elmentem.