Munkahely ahol elvárás a "batátkozás"?

Nem értek egyet vele. És a törvény szerint ez nem is lehet elvárás. Ha én az első munkanapon a bemutatkozáskor avval indítok, hogy kerekperec kijelentem, hogy semmilyen mértékben nem kívánok haverkodni, csapatépítőkön és céges bulikon részt venni, valamint megkérem őket, hogy csak és kizárólag akkor szóljanak hozzám, ha azt a munkamenet megkívánja, akkor azt igazából el kellene, hogy fogadják.

(Én még nem csináltam ilyet, de hogyha nem sikerült volna kijönnöm külföldre akkor, amikor terveztem, hanem még egyszer el kell mennem dolgozni egy otthoni helyre, tuti megtettem volna. Olyan szinten elegem lett már a magyar módiból, hogy a kollégák belemásznak a másik magánéletébe.)

12: pontosan

Meg amit megfigyeltem a csapatépítőkön, az a nőzés... Namost, én ezt az egész procedúrát (hogy menyasszonyként, huszonévesen 40-es családos férfiak nyomulását figyeljem magam körül, miközben iszunk) egyszerűen nem akartam rendszeresen átélni. Főleg nem olyan áron, hogy abban az időben lehetnék a párommal vagy a barátaimmal.

Szerintem egy munkahelyen az LEHET elvárás, hogy jó MUNKAkapcsolatod legyen valakival, azaz normálisan és produktívan tudjatok együtt dolgozni.

Ha az a csapat nem fogad be, és ez annyit jelent, hogy nem ebédeltek együtt és nem söröztök meló után, az teljesen OK, ebbe nem lehet beleszólás.

Ha viszont elvárás, hogy a téged (ki)utáló csapattal közös projekten dolgozz, akkor a főnöködnek igaza van, ez elvárható munkaköri kötelesség.

Ha ez nem megy a többiek miatt, akkor én ezt megmondanám a főninek, de közben aktívan keresnék új munkahelyet.

Az teljesen a főnökség NAGY hibája, ha a csapatépítés nőzésbe, lerészegedésbe torkollik. Ott a főnököt kell lecserélni, nem a dolgozókat.

Egy volt kollégámtól hallottam először: "Ha nem megy a kupleráj, akkor nem az ágyakat, hanem a qrvákat kell lecserélni!"