Derogál az ,,alja" munka, inkább vegetálok és éhenhalok, mennyire normális ez?

Informatikus egyetemista vagyok, már a kellős közepén, a vége felé közelebb vagyok. Sosem szerettem a ,,normális alja" diákmunkát (gyár, gyorsétterem, szupermarket, fizikai munka, tudjátok ezek).

1 hónapig voltam Lidl-ben Pesten 8még akkor közel laktunk hozzá), majd fagylaltgyárban is voltam de ott csak erős 4 napot bírtam. Az első 15, a másik 16 évesen. Azóta nem dolgoztam semmit, minden nyáron vegetáltam a szobámban, mert nem volt semmire pénzem. tavaly elköltöztünk pesttől még messzebb, de így is az van a legközelebb, mint nagyváros 1,5 óra tömegközlekedés. (Ebben a kisvárosban semmilyen munka nincs, csak amiket felsoroltam max, hiába itt van az egyetemem). Anyám 18 éves korom óta üvöltözik velem, hogy menjek dolgozni egyetem mellett és nyáron is, de nem akarok a feloroltakhoz menni, pedig csak egy érettségivel máshova nem vesznek fel egyetemi diákot. Anyám gondolkodik rajta, hogy kidobjon, mert nem bírja a lusta fejem már (állami szakon vagyok, tehát az egyetemet nem mi álljuk).

Néztem munkát, de csak Pesten van ami érdekel. Apa Pesten lakik, onnan bejárhatnék, de anyám nem engedi, ha pedig mégis apámhoz mennék nyárra, akkor itthonról kitesz (ugye itt a kisváros az egyetem miatt fontos). Anya elvárja, hogy helyben rossz munkám legyen vagy pedig mehetek fel pestre, de akkor minden nap oda-vissza 3 óra az utazás. Ehhez nincs kedvem, akkor inkább vegetálok hogy egyetemre tudjak járni itt. Normális a gondolatmenetem, vagy ez már önpusztítás?