Tényleg vannak akiknek lelki törést okozott a home office? Depresszió stb? Én hávájnak éltem meg és attól vagyok depressziós max hogy vége!

Olvass utána a big 5 személyiségmodellnek!

Sokat tanulhatsz belőle magadról és a társadalomról is.

Én elég introvertált és antiszociális vagyok, de már én is kezdem unni, és kezd elegem lenni belőle.

Azon kívül, hogy munkába se mentem, minden más lehetőség zárva volt, egyedül postára vagy a boltba mentem ki egy héten egyszer.

Most már ugye szabadabban lehet menni, minden nyitva van, de még egyedül az edzőterembe merészkedtem vissza. Ugyanúgy itthonról dolgozunk, heti 1-szer megyek be az irodába, ahol tök egyedül vagyok, mert felváltva járunk be.

Egy barátom sem él a városban, egyedül a párommal tudok kommunikálni személyesen. Se kollégákkal, se barátokkal.

A családdal meg max hétvégente, akikhez csak mostanában kezdtünk lejárni, mert hát addig azt se nagyon mertünk/akartunk.

Szóval depressziós ugyan nem vagyok, de el se tudom képzelni, hogy egy szociálisabb embernek ez milyen kínlódás lehet. Még nekem is az, pedig én szeretek egyedül ülni itthon - egy darabig.

Egyébként nekem az is rossz, hogy itthonról nem vagyok olyan produktív, sok dolgot irodában könnyebb megoldani (pl. papírmunka, adminisztráció), sok minden elveszi a figyelmem - most kiteregetek, most gyorsan főzök egy kávét stb. Én meg úgy dolgozok jól és hatékonyan, ha egybe lenyomom az egészet és átszellemülök. Tanulással is mindig így voltam. Órákig elveszni benne, akkor működött igazán. Mikor egyetemista voltam is inkább a könyvtárba mentem tanulni, mert itthon nem tudtam olyan jól. Na, most megint előjött ez is.

Az introvertált és a neurotikusok egyáltalán nem rossz ember. Nagyon jó analitikusok és sok veszélyzetet jóval az előtt képesek természetüktől fogva megtalálni, elemezni, feloldani, megoldási módozatokat találni, mielőtt annak a valóságban esélye lenne manifestálódni.

Introvertáltak még : Kovacs András Péter, Christopher Nolan, Elon Musk, Walter White, Ellen Page, Einstein, Descartes, Newton, ők mind analitikus introvertáltak. Egyáltalán nem rossz emberek!

Szégyen az az ember, aki a másik ismerete nélkül undok és undorító dolgokat mond a másikról!

Huh, az egyik kommentelő miatt viszket a tenyerem!

"Azon kívül, hogy munkába se mentem, minden más lehetőség zárva volt, egyedül postára vagy a boltba mentem ki egy héten egyszer."

??????

érdekes én a karantén alatt is millió helyre mentem. Bringázás kocogás séta stb...

Most munkaidő alatt mikor tehetek meg olyat hogy 10kor fogom magam fel a bringára és irány Vác?

A home office alatt megtehettem. Munka meg később.... na EZT HIÁNYOLOM pl.

Vannak extrovertált és kifejezetten érzelemdús emberek, akik az emlékekkel gondolkodnak. Nekik a bezártság manifesztálódhat kínként, akár egy erősen introvertáltnak egy stressz interjú, ahol tömeg előtt alázzák meg lehetetlen kérdésekkel.

Az extrovertált a társaságból gyűjti az energiáját és attól töltődik fel, hogy mással együtt lehet. Ezzel másokat is energizál. Ha ezt megvonod tőle, lehetnek gondjai.

Ezen felül ott vannak az erősen neurotikus és közreműködő emberek, akik emellett akár lelkiismeretesek is. Na ők hajlamosak túlgondolni a dolgokat és a nem létező dolgoktól tartani. Maguknak fokozzák a kellemetlenségeket. Ha emellett kötelességtudó is, akkor az tenni akar valami hasznosat. Elzártságban ez nehezebb és egyáltalán nem kap valós visszacsatolást és ezért azt is túlgondolja és azt hiszi haszontalan, amit csinál, miközben senki nem mondta neki.

Igen.

Az emberek különbözőek. És nem esett szó azokról zakiknek valami zavaruk is van, vagy éppen ezalatt az idő alatt került felszínre vagy alakult ki.

Közben a média midenhol a gyűlöletet és a széthúzást keresi, még ott is, ahol nincs. Ami egy hét múlva hír, az az igazi hír! Ami csak ma hír, az nem hír, az szenzáció! És vannak emberek, akik hisznek a szenzációban.

De feleslegesen maszatolom a telefonom képernyőjére kicsit ferdén felragasztott gorilla üvegét.

Ezt írtam le a 3as hozzászólásban is, csak nem ennyire lebutítva.

"senki mással nem mentem sehová."

Hát én senkivel se akarok menni sehova, ahova megyek egyedül megyek így nem tudom a problémát átérezni, sorry...

(ill lenne akivel szívesen mennék de az meg velem nem akar, innentől fogva maradok egyedül.. ez van)