Az alábbiak közül melyik munka tűnik a legjobbnak mind fizetés, mind környezet szempontjából?

Tanító. Én legalabbis ezt valasztanam a helyedben, sőt egyidőbe tanar is akartam lenni.

A szociális munkás is szimpatikus bár egy nem túl erős testalkatú lány vagyok, szóval nem biztos, hogy belemernék ebbe vágni.

A többi nem szimpatikus

Ismét küldés közben elveszett az írásom :( szóval rövid leszek.

Mindegyik más embert kér! Mindegyik más fizetéssel és életvitellel.

Rosszul fizet, de erkölcsileg tölt az ápoló. Jól fizet, de költséges és higiénia mentes és magányos a nemzetközi fuvarozó. Belföldi fuvarozó jobb és biztonságosabb, kicsit telítettebb a piac. Tanító voltam és vannak ismerőseim még onnan. Túl terhelt adminisztratív munkával és ma már korlátoltak az oktatási módszerek lehetőségei is, így nem lehet már úgy tanítani, mint 8 éve, amkor én csináltam. A jelen helyzetben a differenciált oktatás nem lehetséges, de szükséges lenne... Pénz jobb, mint 8 éve, de két állást kell ellátni egy titkárit és egy tanítóit.

Ahhoz, hogy tudd, mi az amiben természetedtől fogva tehetségesebb vagy, ajánlok egy 16 személyiségi tesztet

[link]

A válaszokat nyugodt, pihent, nem éhes környezetben add meg és ne azt írd le, hogy mi szeretnél lenni, hanem azt, hogy valójában milyen vagy. Ha melletted van 1-2 ember, aki tud segíteni ebben, tisztább képet kapsz az önismeretedben.

De! Ez nem fix. Ez változó, ám a jelen helyzeted egész jól ábrázolja.

Pfuuu bakker... Csak ezek vannak? Hat mindegyikben van valami nagyon nagy szar. Már bocsi. Egyikben sem lenne jövőd.

Tanítóként, szociális munkásként, mozdony-és villamosvezetőként éhen fogsz halni. Ráadásul tanítón kívül az összes egy lenézett szakma sajnos, de tanító sem egy “félisten”, hogy szépen fogalmazzak.

Egyetlenegy szakma van, amiben lehet jövőd ez pedig a kamionozás. A kamionosok is rendesen levannak nézve, az emberekben van egy elég negatív sztereotípia róluk. Ráadásul életed nem lesz, családod pedig végképp nem. Ezt nem lehet 20 évnél tovább csinálni. Egyszerűen bekattansz.

Kamionozással úgy kalkulálj, hogy 40 éves korodig szépen megszeded magad (kezdő havi nettó 600 sem ritka, ha mész külföldre kamionnal) és utána elkezdesz egy vállalkozást, a sok megtakarításból befektetsz valamibe. Nálunk a szomszéd valahogy így csinálta. Ő is kamionos volt, szarrá spórolta magát, de megérte neki. Most nagyon jól él.

Maga a tanító egy olyan szakma, amiből lehet szellemileg és érzelmileg profitálni és ha nem tetszik a fizu, tovább lehet lépni más szakmába is, ami amúgy masodik körben tetszene.

Szoc munkás alatt nem a szoc gondozót érted, akkor önkormányzati lennél? Azt nem ismerem. Gondozóból van több ismerős csak. A szoc munkás az a család látogatás és hasonlók?

Mert ha ez érdekel, akkor abban kérj segítséget esetleg maguktól az önkormányzatoktól, milyen a munka. Lehet itt is lesz aki leírja, de egy 10 perces telefont megér valaki hivatásonak félteni pár kérdést.

A kamionos. Manika szempontjából biztosan, környezet szempontjából meg azért, mert változatos helyekre megy az ember. Utána a mozdony-, villamosvezető.

Én legutoljára hagynám a szocmunkát...

Nem hallottam, nem gondolom, hanem tényleg mozdonyvezető vagyok ezért tudom a tényeket. A többiről nem tudok nyilatkozni, mert nem tapasztaltam és nem rétek hozzá.

Gyerekkori álmom volt, hogy mozdonyvezető lehessek. Nagyon nehéz az út odáig, hogy az ember vére mozdonyt vezethessen, így nagy elszántság kell hozzá. Persze meg is lett a gyümölcse. Annyira szeretem a munkám, hogy mindig várom a következő szolgálat, mert örömöm lelem benne. Ez olyan érzés ami csak nagyon keveseknek adatik meg. Úgy gondolom megfizetik a munkám, bőven az átlag fölötti bérezéssel.

Persze az, hogy valaki szeret vonaton utazni még semmit sem jelent. Gondold végig, utána néztél-e valaha hogyan működik egy mozdony mi miért van úgy a vonatokon ahogy. Ez alapján kiderítheted valóban érdeklődsz-e a téma iránt.

A feltett kérdésedre nem lehet egyértelmű választ adni, hisz az egyén hozzáállása határozza meg számára a legjobbat.

TE JÓ ÉG! :DD Végre egy ember akinek hasonló dilemmái vannak mint nekem.. Én nagyon kis korom óta vonzódom a közlekedéshez, ugyanakkor(szintén INFP-ként) emberekkel is imádok foglalkozni. Én szociális munkát fogok tanulni egyetemen, duális képzésben, hogy legyen munkatapasztalatom, és diploma után megyek buszt és villamost vezetni, meg esetleg forgalomirányítani. És majd egyszer lehet, hogy szociális szférában helyezkedek el végleg. Azért döntöttem egyetem mellett, mert egy: villamosvezető 20, buszvezető 21 éves korom után lehetek úgy is, kettő: elég sok az elvárás felélm a családomtól, meg amúgy magam felől is, három: gimi után sokkal könnyebb tanulni mint pár év kihagyással, és én mindenképp szerettem volna diplomát előbb utóbb.

Egyébként elég sok embert ismerek BKK-BKV-Arriva körökben, és az, hogy nem keresnek jól hülyeség. Mármint főleg ha mondjuk egy szociális munkáshoz hasonlítod akik tényleg alig élnek meg. Én nem tudtam eldönteni, hogy egyik vagy másik irányba akarok e menni, de rájöttem, hogy nem is kell feltétlen. Főleg a mai világban, nem baj az, ha nem ugyan azzal a dologgal foglalkozol életed végéig. Szociális munkás önmagában nem mernék lenni, pedig tudnám teljes szívből és odaadással csinálni, de ha nincs egy fix anyagi háttered szerintem ez az odaadás sem tud örökké tartani.Neharagudj ha kicsit összevissza írtam, komolyan nem gondoltam, hogy létezik még ember akit pont ez a két típusú dolog vonz :D