Mennyire valós probléma hogy a nagyon introvert jellemü emberekre rászállnak a munkahelyen?

Mert akkor is egy könnyen sebezhető embert látnak. Akin imádhák kiélni a flusztrációikat v szapulni mert NEM szól vissza.

Aztán amikor vissza szólsz vagy szájtátogás v világ háboru a vége hogy mégis hogy merted

A munkahely jellegétől függ, meg országtól is. Odahaza gyárban dolgoztam, rám is szálltak, mert csöndes voltam (Bár érdekesmód, eleinte próbáltam beszélgetni, akkor meg ez volt a bajuk, hogy a szám jár a kezem helyett. Tehát egyfajta "Van sapka, az a baj, ha nincs, az a baj."-effektet éreztem.). Elég egyértelműen az motgott bennük, hogy engem nyugodtan lehet cseztetni, meg feszkót levezetni rajtam, mert én úgyse szólok vissza. Egy idő után meguntam, és elkezdtem reagálni, akkor valamennyivel visszább vettek, mert így már nem annyira volt élvezetes.

Azóta külföldön (Hollandia) élek, itt mosogató és irodatakarító munkákat végzek, sehol nem kezdtek még ki azért, mert csöndes vagyok. Pedig ugye ezek sem épp diplomát igénylő munkakörök.

Irodai dolgozóként, programozóként, akár Magyarországon, akár külföldön éljen az ember, nyilván kevesebb eséllyel részesül ilyenben.

Igen Nem kellene megint össze keverni azt ha valaki szeret egyedül lenni vagy ha csak nincs önbizalma.

Szerintem munkahelytől független. Én azt tapasztaltam hogy az önbizalohiányos emberekre szállnak rá, irányítani akarják őket. Vannak akik azt hiszik hogy attól hogy valakinek nincs önbizalma attól már hülye is. Pedig csak kevésbé mer visszaszólni ha nem tetszik neki valami. Magamról is beszélek, észre szoktam venni hogy kik ezek az emberek. Vannak akik ha észreveszik higy szerényebb vagyok egyből át akarják venni az irányítást a dolgok felett, pedig szükségtelen mert nem rontok el semmit. Ilyan mintha ebből akarnának erőt meríteni. Plusz talán az önbizalmuk miatt úgy érehetik higy ők okosabbak, ezért jobban meg tudják oldani a problémát. Pedig nem.

Én introvertált vagyok, de nem tapasztaltam ilyesmit.

Olyan előfordul, hogy engem nem hívnak le kávézni, de ez annak köszönhető, hogy mikor hívnak se szoktam velük menni (eleinte mentem, de haszontalannak éreztem azt, hogy fél órákon keresztül kibeszéljük egymás magánéletét, nem barátkozni mentem el dolgozni, nem akarom, hogy tudjanak a magánéletemre vonatkozó dolgokról, szóval beszüntettem ezt a tevékenységet, csinálom a magam dolgát, kávézok egyedül 5 percet, aztán dolgozok tovább).

De ettől függetlenül mindenki rendes és kedves velem, sosem éreztem azt, hogy hátrányommá vált volna az, hogy csendesebb vagyok, sőt, ha valami ellen fel kell szólalni, vagy valamit számon kell kérni közös projekt kapcsán, akkor annál nagyobb súlya van.

Dolgoztam laborban is, most irodában dolgozok, de egyik helyen sem éreztem ilyesmit, mindenhol kedveltek a munkatársak, mert eredményes kolléga voltam/vagyok, nem vagyok indokolatlanul undok vagy bunkó sem, csak épp nem szoktam velük bratyizni a munkahelyen kívül.