Ugye jók a megérzéseim, és nem vesznek fel?

Szerdán voltam egy állásinterjún.

Az interjút online bonyolították le, és jelen volt egy HR-es és az osztályvezető.

(A munka egyébként egy adminisztrációs jellegű gyakornoki állás egy gyógyszergyárban.)

Az osztályvezető kérdezett arról, hogy nyáron tudnék-e 8 órában bejárni, és ismertette a bért (mondjuk az a hirdetésnél is szerepelt).

A HR-es nehezményezte, hogy elsősorban (!) nem a gyógyszeripar érdekel, de azzal, ami jobban érdekel, valószínűleg nem találnék se gyakornoki állást, se munkát egy BSc-vel. Kicsit idős vagyok már (26 éves, a kövi lesz az utolsó évem a BSc-n), ezért lehet, hogy nem megyek MSc-re. Illetve -ha mennék- lehet, hogy valamilyen, a gyógyszergyárban szerzett ismeretet később hasznosítani tudnék. Ha nem, akkor is pénzt keresnék. Monoton, nagy precizitást, de valamennyi szaktudást is igényel a munka.

Az interjúnak ~5 perccel előbb lett vége, és úgy köszöntek el, hogy megköszönték, és azt mondták, jövő héten kapok visszajelzést.

Mindketten kedvesnek tűntek, és talán a HR-esnek kevésbé voltam szimpatikus.

Ha számít: nők mindketten, és én is az vagyok. Úgy öltöztem fel, mint egy face-to-face állásinterjúra, mosolyogtam, és kihúztam magam. De nem vagyok túl szép.

Tudom, ki kell várnom, de tűkön ülök...