Miért haragszik néhány ember a nyugdíjas munkavállalókra?Miért baj nekik hogy nyugdíj mellett dolgoznak?

Engem igazából nem zavar, azt csinál mindenki amit akar. Inkább egyrészt irigylem, másrészt sajnálom őket. Na nem azokat, akiknek olyan alacsony a nyugdíjuk, hogy kénytelenek dolgozni, hanem azokat, akik meg tudnának élni a nyugdíjukból, mégis valamilyen indíttatásból nem tudnak elszakadni a munkától. Én ha elérném a nyugdíjkorhatárt, biztos, hogy eszem ágában sem lenne visszamenni dolgozni, tehát irigylem őket, amiért már elérték és van annyi energiájuk, hogy még dolgozzanak. Ebből adódóan sajnálom is őket, mert ha én nyugdjba vonulnék és viszonylag jó állapotban lennék (azaz munkára alkalmas, nem totál leépült), biztos, hogy lefoglalnám magam. Például két nagymamám már 50x éves koruk óta nyugdíjas, amíg volt energiájuk utazgattak, kirándultak. Most már 80-hoz közel kertészkednek, unokáznak, dédunokáznak, tv-znek, olvasgatnak, azaz amennyire tudják élvezik az életet. Én ugyanígy tennék. És pontosan ezért sajnálom azokat, akik ugyan megtehetnék, hogy élvezzék a nyugdíjas korukat, mégsem teszik valamilyen oknál fogva. Ennek úgy gondolom, hogy több oka is lehet: például erősen extrovertáltak, azonban nincs párjuk, se gyerekük, unokájuk, barátaik, ezért kénytelenek valahonnan impulzushoz jutni, és jobb híján ezt a munkahelyen keresik. Az is lehet, hogy képtelenek elfoglalni magukat, nincs semmilyen sport, hobbi, ami érdekelné őket, tehát üres az életük, amit a munkájukkal próbálnak kitölteni. Aztán az is előfordulhat, hogy nem szeretnek otthon lenni, ezért a munkába menekülnek. Ezutóbbira van is egy közeli példám: egy kollégám betöltötte a nyugdíjkorhatárt, nettó 700-at bőven megkereste már egy ideje. Már egy évvel azelőtt, hogy nyugdíjba kellett volna mennie, elkezdte keresni a lehetőségeket, hogy visszafoglaloztassák valamilyen módon, végül sikerült is neki. Előtte sem szakadt bele a munkába, kávézgatott, netezett, sőt napi 8 óránál többet is töltött a munkahelyén. Végül kiderül, hogy a felesége már régebb óta nyugdíjas, aki ráadásul enyhén hiperaktív, folyton takarít, kertészkedik, mindig valamit csinálna, na de nem éri be egyedül, hanem ha a férj otthon van, őt sem hagyja pihenni, hanem kiosztja számára az aznapi feladatok: pl. fűnyírás, gyepszellőztetés, boroknyírás, mindig van valami. Tehát szegény férfi a munkahelyére menekül otthonról.

Szóval akármi is legyen az ok (nem elég a nyugdíj, vagy valamilyen okból a munkába menekül) én felettébb sajnálom ezeket az embereket, főleg ha a munkába kell menekülniük, hiszen ledolgozták az életük nagy részét és mégsem képesek/tudják kiélvezni a nyugdíjukat.

Én is haragszom rájuk.

Nálunk ez a helyzet :

- +100 000 a a nyugdíja.(ott a felesege akinek szintén, nem sok pénz de el lehet belőle élni. Egész életében dolgozott valamennyi megtakarítása van)

- Higyjétek el egy nyugdíjas már nem úgy dolgozik mint egy 20 éves. Persze nem is várja el tőle senki, de nálunk ez a tipikus lézengő nyugdíjasok vannak. Szünetben szabad kávézni, amit rajtuk kívül mindenki betart. Mikor az automata mellett megyek el tuti biztos, hogy ott vannak és 1 órán keresztül isszák a kávét. Nem csinálnak semmit. Tulajdonkeppen 130 000 ftert egesznap ott ülnek és néznek ki a fejukbol meg kaveznak. És ezek miatt a fiatalnak esélye sincs. Mert nincs felvétel. De a munka sincs kész. Ismerek olyan fiatalokat akik minimálbérböl látják el magukat. Meg olyanokat is akik már hónapok óta munkát keresnek de nem veszik fel őket mert ott a nyugdíjas.

Szia! :)

Ismertem több családot, ahol a Nagyszülők nyugdíj mellett mentek vissza részmunkaidőben dolgozni, hogy a plusz bevétellel az elvált felnőtt gyerekeiket, illetve az Unokáikat támogassák, ami személy szerint nekem nagyon szimpatikus volt.

Illetve utolsó két évben 70+os Matektanárnőnk volt gimiben, aki imádta a matekot/fizikát oktatni és direkt kérték a maradásra a munkaerőhiány miatt. Aranyos asszony volt, Ő volt az egyetlen, aki nem tépte az idegeinket az érettségivel kapcsolatos hisztériával.

A másik végletről nem tudok nyilatkozni, mivel nem találkoztam eddig Disney főgonosz idősekkel, akik elvennék a munkát a szegény, ártatlan fiatalok elől és Dagobert bácsiként lubickolnának egy pénzzel teli medencében... Bizonyára velem van a baj, de úgy tapasztaltam eddig, hogy “kékgalléros” munkahelyeken több a nyugdíjas, illetve ahol őszintén “semmi vizet nem zavarnak”; zöldségesben, kisboltban kasszásként, varrónőként, fodrászként esetleg elmolyolnak a korukbeli vendégkör frizurájával... A tanáros sztori pedig szerintem belátható, vagy egy könyvtáros munka is ilyen lehet.

Szerintem nem kell a máglyára dobni Őket feltétlenül. Sok munka van, ami egy képzett felnőttnek derogál, egy fiatalt pedig nem köt le. Nekik viszont pont jó lehet nyugdíj kiegészítésnek, vagy hogy kizökkenjenek az ingerszegény, szociálisan megrekedt mindennapokból és kommunikáljanak a külvilággal. Pláne, ha nem szakképzett, nyelveket beszélő nyugdíjasokról van szó, ami nagy százalékukat kiteszi egyébként.