Ha erősen aszociális vagyok akkor számíthatok a legtöbb munkahelyen kiközösítésre/elbocsájtásra mert nem illeszkedem be?

Normál esetben a munkahelyen a kutyát nem érdekli, hogy milyen vagy, mert dolgozni kell.

Gondolom, azért nem mordulsz rá mindenkire dühösen, aki köszönni mer neked reggel...

Ha tudsz, mindenki le fogja szarni, hogy nem vagy egy pajtizós típus. Pontosítok, eléggé cégfüghő az egész, de alapvetően ha tudsz olyan dolgokat és olyan a hozzáálláspd a munkához, ami profit szempontjából előnyös a cégnek, akkor nem lovagolnak azon, hogy milyen vagy emberileg.

Én mondjuk nem nevezem magam aszociálisnak, ellenben herótom van attól, ha a munkahelyen valaki meg akarja szabni, hogy mivel és hogyan töltsem a szabadidőm. Minden interjún megkérdezem, hogy mivel kell számolnom munkaidőn kívül (legyen az csapatépítő vagy túlóra vagy bármi és ebből mi kötelező). Jelenleg olyan helyen dolgozom, ahol fellélegeztem, mikor a főnök azt mondta, hogy itt nincs semmiféle csapatépítés, a munkaidő ameddig tart, addig tart és kész. Ironikus, hogy annyira jóban lettem majdnem mindenkivel itt, hogy ennek ellenére járunk néha szórakozni önszervezett programokra... :) Viszont van nálunk is sok zárkózott ember, akinek csak köszönünk és hagyjuk őket. Van egy halom családos ember, akik nyilván nem fognak munka után még bohóckodni, ha ott a családjuk, illetve van munka is bőven, ha az illető nem bunkó és válaszol, mikor kérdezem szakmai dologgal kapcsolatban, az már bőven elég. Nekem nem kell több, nem nézek rá emiatt rossz szemmel és igazából senki más. Ezek közül az emberek közül is évek, évtizedek óta dolgoznak sokan a cégnél.

Volt egy korábbi munkahelyem (onnan ered az, hogy az első kérdéseim között szerepel a társasági élet interjún), oda úgy vettek fel, hogy ez a szempont az interjún és a hirdetésben is el lett mismásolva. Aztán pofánvágtak azzal a ténnyel, hogy ők itt hetente összeülnek inni, aki pedig nem jön velük havonta, annak írják a büntipontokat meg rászállnak (és ezt rohadt büszkén mesélték). Hát mondom, az tök jó, én nem fogok fizetni ilyen célból egy fillért sem és egyébként vannak barátaim meg férjem, akikkel így sem töltök elég időt, szóval én innen csak haza fogok menni és teljesen fölösleges rám erőltetni bárkinek a barátságát, mert akivel jóban leszek, azzal úgyis megyek akkor, amikor jólesik.

Na, több sem kellett, a főpitsa (de egyébként kollégám) egyből felhorkant, hogy milyen ellenszenves vagyok meg hogy mit képzelek, meg hogy innen ki fognak így rúgni. Mondom, figyi, nem volt a feltételek között. Az volt a feltételek között, hogy végezzem el a munkát. Azt megteszem úgy, hogy tőled ráadásul kérdezni sem lehet, mert mindig a chill szobában lógsz valami random kollégával, pedig állítólag azért ülsz mellettem. Mi a kérdés? Kifizeted a söröm és az órabérem is, mialatt megiszom mellettetek ücsörögve? Ez nem így működik. Felnőttek vagyunk, remélem.

Erősködött, hogy így nem mesz munkám, közöltem vele, hogy az én végzettségemmel és szaktudásommal ez átlagosan 2 napba kerül, aztán otthagytam őket a búsba. A főnöknek meg adtam egy feedbacket, hogy legközelebb jó lenne beleírni az ilyesmit az álláshirdetésbe vagy valahogy szóbahozni, mert ezt így nem éreztem fairnek, illetve úgy gondolom, hogy ez a munkahely nem a dedó, hogy nekem be kell csűrnöm minden hétvégén azokkal, akikből kinőttem annak ellenére, hogy egy korosztály vagyunk, különben nem szólnak szinte hozzám szakmai témában sem és akadályozzák az egész munkámat ezzel a stílussal. Aztán végül azzal váltunk el, hogy amúgy is rezeg a léc az illetékesek alatt, én meg nem akarok alkudozni, amúgy sem csak ez a problémám a céggel, szóval elválnak útjaink.

4. Hát ez nagyon jó!

Én a mostani munkahelyemen ugyanígy jártam. Interjún szó se volt róla, hogy lenne bármiféle csapatépítő (na jó, interjún felmerült, hogy a cég lehetőséget teremt kedvezményes síelésre - gondoltam a családdal). Első héten jött a pofáraesés, hogy az én csapatomba tartozó kollégák kéthetente, havonta összeülnek iszogatni, egész céges szintű csapatépítő 2-3 havonta van, ami ráadásul ottalvós. A síelés általában 4 napos, hétvége is belecsúszik és persze csakis a kollégáknak elérhető, a cég beszáll x %-kal, a többit te fizeted.

Első héten jött is az e-mail, hogy xy kiskocsmában gyülekező 7-kor, mindenki adjon be ~5000-t a sörre. Nem reagáltam, előtte rákérdeztek megyek-e, mondtam, hogy nem érek rá. Következő héten a főnököm szólt, hogy kaptunk egy meghívást, 8-kor kezdődik egy étteremben, jó lenne ha el tudnék menni hogy a többiekkel kicsit megismerhessenek. Hát gondoltam legyen, megvacsorázok és eljövök. Mindenki öntötte magába a piát, legtöbbjük holt részeg volt. Olyan proli mód viselkedtek, hogy a vacsorától is elment a kedvem, elsőként le is léptem. Másnap a főnökömnek szóvá is tettem, hogy nekem vannak barátaim, családom, akikkel eltölthetem az időt hasznosan, úgyhogy munkaidőben amíg fizetik részt veszek ilyen programokon, de egyébként nem. 1 hónapra rá lett volna egy ottalvós csapatépítő (csak a vírus közbeszólt), ám én jeleztem, hogy amíg a munkaidő tart és fizetik maradok, de engem várnak itthon nem fogok ott aludni, se estig mulatozni mert van jobb dolgom is. Ezt elmesélte a többi vezető cimbinek, akik otthonülős, nem társasági és magának való jelzőkkel címkéztek. Na meg, hogy nekik még gyerekeik is vannak, mégis meg tudják oldani, hogy ott aludjanak és részt vegyenek ezeken.

Ha nem tetszik, nyugodtan kirúghatnak, tesznek egy szívességet. Viszont a későbbiekben az állásinterjúkon nekem is az első kérdéseim között fog szerepelni ez a csapatépítős baromság, ahol van ott fel is állok.

Na meg én is olyan kollégákkal ülök egy irodában, ahol vagy egymással trécselnek tök másról, de a munkaidejük 95%-ban inkább másik helyiségben pletykálkodnak, jópofiznak egymással. Ha szakmai dolgot akarok kérdezni kb. telefonon hívhatom őket, ha épp az irodában tudom őket elkapni akkor úgy néznek rám mint egy ufóra, amiért munkával kapcsolatban kérdezek tőlük.

Szóval szerintem nyugodtan merj váltani, csak kérdezz rá az interjún ezekre a csapatépítős dolgokra. Nekem az előző munkahelyemen SOHA nem volt csapatépítő. Egyszer volt tervben, hogy elmegyünk munkaidőben kirándulni, de végül az is meghiúsult. Akikkel jóban voltam ettől függetlenül néha munka után 1-2 órára beültünk valahova, de ennyi. Én is úgy gondolom, hogy nem az óvodában vagyunk. Normális helyen, ha szakmailag felkészült vagy, akkor egyáltalán nem érdekel senkit, hogy hány csapatépítőn veszel részt, sőt a legnormálisabb helyeken olyan, mint csapatépítő nem is létezik.

#5 Huhh, nem irigyellek téged sem. :O Azt hittem, hogy csak jól beleválogattam, de ezek szerint sajnos nem olyan ritka ez, mint szeretnénk. Nem is értem, mit gondolnak ezek az emberek, miért dicsőség egyáltalán, hogy valaki a családja helyett a kollégákkal züllik?! Jézusom, ez nem normális.

Ha nem túl tolakodó, itt vagy priviben meg tudod mondani, melyik cég volt ez? Lehet, egy helyen dolgoztunk, mindenesetre el akarom kerülni. :D

Sajnos nekem nincsen diplomás vagy szak végzettségem, de én sem vagyok az a " hello szia csaó én vagyok az új munkatárs vazze, és te?"

Munka az munka. Az, hogy vannak kollégáim, megtanultam, hogy nem haverok, hanem munkatársak.