Hogy lehet az ilyet feldolgozni, egyik nap még a legjobb dolgozó, utána egy senki vagy?

A régi főnökömnek én voltam a "kedvence", velem beszélt meg mindent, előbb tudtam mindenről mint a többiek, a legjobb munkát nekem adta, és többet is kerestem mint a többiek. Persze ezért mindenki utált (nő volt). Most ez a főnök elment nyugdíjba, és aki jött helyette az teljesen máshogy csinál mindent, felborultak az eddigi szokások. Mindenkinek igazságosan osztja szét a munkát, így amit én kaptam eddig, azt most más csinálja, ami bosszantó. Most mindent akkor tudok meg mint a többiek, így nincs semmi előnyöm velük szemben. Mintha egy senki lennék, ahhoz képest, amit letettem az asztalra. Mert nem hiába kedvelt a régi főnök, rengeteget dolgoztam, sokkal többet mint a többiek, és mindig maradtam túlórára ha kellett, mások meg szinte soha. Nagyon megalázó, hogy ugyanúgy kezelnek, mint a többieket. Sőt... még hátrányosabban is, érzem, hogy a főnök nem kedvel. Mit tehetnék? Hogy lehet az ilyet elfogadni, beletörődni? Nektek hogy esne?

L/24