Te minden esetben kiállsz saját igazadért a felettese (i) ddel szemben is?

Az egyes és a kettes..

Nem nagyon szoktam vitázni a főnökömmel, indulatosan pedig el sem tudom képzelni. Nem mindig van igaza, jelezni is szoktam ezt időnként, de kultúrált módon: " Ne haragudj, de szerintem ezt nem így kellene"..stb. Ha csak valami aprósággal nem értek egyet, akkor pedig inkább csinálom úgy, ahogy mondja, végülis ezért ő a főnök. Nem tartok a következményektől, ez egy normális hely nem rúgnak ki senkit azért, ha normális stílusban elmondja a véleményét.

Általában én is kulturáltan elmondom, ha nem értek valamivel egyet. A főnökömmel viszont kár vitatkozni, mert olyan típus akit nem lehet meggyőzni. Ő legnagyobb, legokosabb, tévedhetetlen... személyes sértésnek veszi, ha valaki rávilágít, hogy hülyeséget beszél. Akkor is, ha rosszindulat nélkül teszi. Szóval általában ezért nem vitatkozom, de a véleményemet mindig kifejezem, ha nem értek egyet valamiben, így később nem mondhatja, hogy nem szóltam. Ezen felül már én úgy vagyok vele, hogyha tojik az ellenvéleményre, hát istenem. Ő a főnök.

Mindig tisztelettudó maradok, akkor is, amikor ő már nem az. Félni valóm nincs. Kirúg? Minden ego nélkül... nem én veszítek többet. :D Én találok más munkahelyet, ahol talán majd megbecsülnek.

Mármint az 1-3 közül kéne választani?

Egyik sem.

Én is ilyen vagyok, akkor:

-ha a főnök nagy butaságot csinál, ami komoly negatív helyzetet hoz majd létre.

-vagy ha ellehetetlenítik a helyzetem.

Természetesen lehet indulatokkal fűtött is, sőt ez többnyire ilyen.

Mármint ha kirúgásra gondolsz mint negatív következménye amitől tartani kéne? :D

Nem tartok ilyentől, mert ilyenkor konkrétan az azonnali felmondást fontolgatom.

Mindig a főnöknek kell hogy igaza legyen?

Legtöbbször rá hagyom, igen. Hagy legyen kielègült, ha neki az jobban esik.