Miért van szükség munkáltatóra? A munka miért ne lehetne közösségi?

Nem tudom miért kell lehülyézni a kérdezőt, egyáltalán nem életszerűtlen és működésképtelen a szövetkezeti munkaforma. Persze arra nem alkalmas, hogy a ma uralkodó mammutvállalati rendszert lemásolja, de nem is biztos, hogy az a jó, ami ma van (ld. társadalmi egyenlőtlenségek növekedése).

De a mai rendszerben is simán életképes lehet pl. egy családi vállalkozás, a kis manufaktúrák.

Egész egyszerűen elképesztőek a válaszok.

A kérdező valami olyasmit vázopt fel, ami jelenleg nem létezik és soha nem is létezett. Erről akár el lehetne filozofálni, ez nem egy átlagos kérdés.

A válaszolók pedig a kérdés ignorálása helyett olyan stílust ütnek meg, ahogyan igazából nem kellene emberrel beszélni...

#7 vagyok. Most már kezdem érteni, mire gondolsz.

Így azt mondom, nagyon szép lenne, ha ez így működne. De szerintem idealista az elképzelésed arról, hogy hogyan viselkednének az emberek egy ilyen vállalkozásban. Eleinte lehet, hogy úgy, ahogy elképzelték az elején. De aztán elbillen az egyensúly, valaki(k) elkezdi(k) úgy érezni, hogy őket itt nem becsülik meg úgy, ahogy megérdemelnék, becsapva érzik magukat. Ehhez elég egy-két félreérték, kommunikációs bénázás, önismeret elégtelensége. Aki pedig becsapva érzi magát, az elkezd kompenzálni a közösség kárára. Valaki kiszúrja, onnantól ő is stb.

De úgy látom, hogy ezt a lehetőséget úgy állítod szembe a főnöknek nyalizáson alapulóval, mintha ma más nem lenne lehetséges. Pedig vannak normális főnökök, vezetők is. Én olyan helyen dolgozom, ahol a főnököm elsődleges munkája a sok idióta adminisztrációs terhet levenni a vállunkról. Inkább mint bölcs öreg van jelen a munkacsoportban, akitől tanácsot kérünk, nem úgy, mint egy parancsolgató őrmester. Szerintem senki nem próbálkozik nála nyalizással, eleve nem olyanok a kollégáim, de amúgy is esélytelen.

Ezt azért írom le, hogy lásd, ez is egy alternatíva. Persze csak akkor működik, ha a dolgozók személyisége is alkalmas (de ez az általad felvázolt szisztémára hatványozottan igaz). Nem gondolom, hogy az emberek eleve rosszak lennének. De azt sem, hogy ennyire jók.

Azt leírták, hogy mekkora baromság és mennyire életképtelen elképzelés.

Csak egy gondolat, egy nagyon pici szelete a dolognak, csak hogy érezd.

Ha mindenki mindent csinál, amit akar, ahogy akar, akkor az azt feltételezi, hogy mindenki mindenhez ért.

Pl. egy pék is lehetne orvos holnaptól...

Kérdező, nem reális, amit írsz.

Azt írod, hogy van épület és van gép. Oké, de az valakinek a tulajdona. Valakié, aki jó eséllyel évekig dolgozott azon, hogy az ott és úgy legyen. És mondjuk már 60 éves. Akkor ő álljon neki a gépsoron dolgozni, mint az, aki 5 perce érkezett a céghez, mert neked ez olyan szépnek tűnik?

Azt írod, hogy van megrendelés. Oké, de hol és milyen? Mert, a cég egyik embere innét akar majd megrendelőt, a másik meg onnét. Hogy fogják eldönteni, hogy melyik megrendelőnek szállítsatok? És a még nagyobb kérdés: A megrendelő miért akarna tőletek rendelni? Mi a garanciátok, hogy időben és jól szállítotok? Mert a cégeknél bizony ott van egy több milliós háttértőke, kötbérezési alap és hasonlók. Nálatok mi lenne? Pistike összeveszne Marikával, mert az egyikük egy darabbal kevesebbet csinál vagy tojik az egészre és fele annyit csinál. Fizetni, persze egyikük sem akarná a kötbért...

És, ha azt mondod, hogy munkahelyei pozícióra sincs szükség, akkor mondjuk, hogy lenne beosztva a munkarend, ha senki sem akarna éjjel dolgozni? Senki sem mondhatná a többieknek, hogy most valakinek éjjel kell dolgoznia, mert nincs főnök...

Éééés a legnagyobb kérdés: Ha szerinted ez ennyire működőképes, miért nem hoztál még létre egy ilyen közösséget sem? :D Ja, mert mégsem olyan működőképes.