Mi tehetek, ha nem vagyok egy bohóckodós tipusú kollèga?

A munkahelyre dolgozni járunk be, nem hülyülni. Ha a munkát megfelelően elvégzed sem vagy köteles hülyülni.

Az érdekérvényesítés (lobbizás, kapcsolatépítés stb.) nem bohóckodva is lehetséges, de a "lazábbaknak" több lehetőségük van erre, valamivel hatékonyabbak ebben.

Amikor a bohóckodásról döntesz, vedd figyelembe ezt, de gondolkozz el azon is, hogy nem akarsze-e lazább lenni, csak valami miatt elfolytod.

Én valahol a középút vagyok, nem vagyok az a vezig asszisztensnője kategória, de a poénokban is csak mosolygás szintjén vagyok benne főleg. Nem vagyok valami közlékeny, nem szeretem ráerőltetni a poénjaimat vagy a társaságomat másokra, főleg nem munka közben. Nyilván az egyik oldal emiatt komolytalannak, de formálhatónak tart, a másik meg passzívnak, de formálhatónak...

Nézd, nekem az a tapasztalatom, hogy a legtöbb helyen preferálják a komolyságot. Nem hátrány ha érted a viccet, de jobban hajtanak arra, hogy ne menjen a professzionalizmus rovására, azaz ne te legyél az az arc az irodában, akivel mindenki traccspartizik, aztán sehova nem haladnak. Vagy aki lejáratja a céget az ügyfél előtt a lazaságával. Nekem több olyan visszajelzés érkezett, ami azt sugallta, hogy jó, hogy komoly vagyok, sőt, lehetnék komolyabb. A legutóbbi munkahelyem rontott el, ott az interjún megkaptam, hogy ez nem az a hely, ahol seggtől nyakig be van mindenki gombolkozva és szemellenzővel ülünk a monitor előtt, mitöbb elvárt, hogy közösségi térként működjenek az irodák, agilis csapat, kreatív munkakör, blabla. Tartottak attól, hogy nem fogom magam jól érezni náluk, ezért a harmadik körös interjún úgy éreztem, fel sem vesznek azért, mert inkább a szakmaiságra huzaloztam be magam, nem arra, hogy a potenciális főnököm a haveromként kezeljem... Végül felvettek és nem lett igazuk, nagyon jól érzem magam a csapatban és nem érzem kötelességnek sem a munkát, hanem olyan, mintha a barátaimmal dolgoznánk egy projekten... Nem, közlékeny most sem vagyok mindenkivel és idő kellett, amíg megbizonyosodtam arról, hogy itt tényleg egy nagy család vagyunk, de nem hiszem, hogy mostanában váltani fogok, főleg nem azt, hogy visszamegyek a poros szervezeti kultúrába.

Ha emberekkel dolgozol és nem irodában, muszáj nyitottnak lenned. Okkal csacsog a pultos, a körmös, a tetováló, a fodrász, stb...

Irodában és magasabb munkakörben vagy tudományos munkakörben elég, ha csak nem vagy bunkó, nem kell bratyizni a legtöbb helyen.

Nàlunk mindog az oldott emberekhez vonzodik mindenki.

Pl komoly/sotlan/szotlan csapathoz be se jart a fönök, nem volt semmi csak szakmai beszelgetes, mikor hozzank került par jofej extrovert ember,megvaltozott az egesz legkör maganbeszelgetes is kialakultak, a fönök is bejart örömmel, ajandek nyaralasokon agyalt együtt, a csapattal, tartottunk szülinapi ünnepeket, bejöttek üzlettarsak is, reszlegvezetök a szakmai kapcsolatok atalakultak konkret személyesbe,kialakult egy nagyobb kör, teljesen mas lett a munkahely, aztan ahogy elpárologtak az extrovertek, a fönök sem jar mar be es a partnerekkel is mar csak elektronikusan kommunikalunk es nincsenek ünnepek, se nyaralas se ceges buli.

Erdekes volt ezt megfigyelni. Hogy komolyabb csendesebb emberek körül valahogy nincs élet, mig extrovertek köre meg gyülnek az emberek ezerrel.

A csendeseket is elfogadja mindenki csak joval irritalobb velük dolgozni mint oldott emberekkel.

Kb ahhoz hasonlo hogy mondjuk utazhatsz egy idegesitö vén trottyal is együtt 10 orat meg egy jo haverral is. Ugyanoda erkezel a es b esetben is mégis meröben màs.

Söt. Ha ket csoportot kivalasztanank kiserletezni, egy vidam csoport több problemat oldana meg együtt es magasabb szintre jutnanak feladatokban, a brainstorming is sokkal aktivabb lenne, hamarabb érnének el kollektiv fizu emelest is, mint a csendes csoport (IQ tol szakmai hozzaertestöl függetlenül nezve szoval hasonlo szakemberekkel kiserletezve) csak mert ez is tapasztalatom hogy az extrovertek nem csupan kellemes filinget hoznak egy cégnek hanem több hasznot is es képzetlenebb létükre is akàr.

De mindenki maradhat olyan amilyen. Alap az alkalmazkodas/elfogadas.egymashoz egy munkahelyen amugy is.