Szellemi dolgozóként mit gondoltok a fizikai dolgozókról?

Nem tudok közejük beilleszkedni. Leginkabb ez motivalt abban hogy haladjak inkabb felfelé. Penzügyi, logisztikai, de barmely területen én még olyan taplo bunkozast pletykat stb soha senkitöl nem kaptam mint gyàrakban vagy szalagokon.

Egyeb velemenyem nincs roluk. Màs vagyok mint ök ennyi csak.

Sok köztük aki műveltebb mint a szellemi dolgozók. A szellemiek elvannak sokszor a saját kis területükön, máshoz meg hozzá sem tudnak szólni. Én mérnök vagyok, de lent kezdtem.

És vannak a dogozó szintről is kapcsolataim, meg magasabb szintekről is. Mindegyik szinten ismerek buta barmot, meg művelt intelligenst is.

Pl. jópár éve volt, hogy Bp.-en egy mérnök kollégának meséltem, hogy Lekéstem a 28-as villamost, 1 perc múlva felszálltam a 38-ra, hátha beelőzi.

Persze hangosan röhögni kezdett, hogy hogy tudna már egy villamos előzni. Ő is ezekkel jár. Illett volna tudnia hogy ez a kettő párhuzamos utcákon megy jó pár km-t. De egyszerűbb a saját sötétségünk miatt mást hülyének nézni még felsőfokú végzettséggel.

Szóval pont annyi buta van köztünk is.

A winner /looser gondolkodási séma eleve egy zsákutca

A lehetőségeken belül azzal kell foglalkozni amit legjobban szeretsz csinálni és sokkal boldogabb ember leszel mintha papírod lenne róla hogy nem azzal foglalkozol

Ha boldog vagy már looser eleve nem lehetsz de nálam ez amúgy is egy nehezen értelmezhető fogalom

Én egy olyan cégnél vagyok irodai dolgozó, ahol javában fizikai munkát végző emberek vannak.

Nos, vannak köztük kifejezetten intelligens dolgozók, akikkel nagyon szeretek beszélgetni, mindig tudnak érdekeset mondani, mindig keresik a korszerű megoldásokat a problémákra, jól dolgoznak, szeretik is. Egyik mondta is, hogy ő nem szeretne íróasztal mögött ücsörögni, élvezi ha menni kell erre-arra, ha kihívás valamit megszerelni (közvilágítással, villanyszereléssel foglalkozunk), tényleg nem egy irodai dolgozó beállítottságúak. Vannak napok amikor bent kell lenniük, jegyzőkönyvet vagy rajzot készíteni, látszik hogy szabályosan szenvednek hogy nem kint vannak terepen. Amikor meg kint ásni kell a kábelárkot, meg a viacolort visszatenni, csak úgy pattannak tényleg szeretik.

Ez úgy a 30 fős szerelő brigadbol 5 emberre igaz. Mondjuk ők hiába fizikai munkások, 2 épp főiskolán van, beiratkoztak így 30+ évesen, egyik villamosmérnök lesz, másik földmérő. Tehát, ők pont azok, akik nem lusták tanulni, és nem vesztesek. Akarnak, ezért csináljak is.

A többire se mondanám hogy hülyék, mert a szakmájukhoz értenek, bár nem szeretik csinálni. Van köztük olyan aki annak örülne ha a 8 órában csak cigizni meg kávézni kellene és megkapnák a bérük. Egyszerűen ostobák, nem tudok maskep fogalmazni. Mindent meg akarnak magyarázni a főnöknek, ellenkeznek, kifogásokat keresnek.

A héten pl beállított az egyik hozzám, hogy egyik hónapban ennyi fizut kaptak, másik hónapban annyit, hogy is van ez.

Mondom, egyik hónapban ennyi munkanap volt, másikban annyi. "jó, jó, de mindkettő 1 hónap". És nem tudod neki elmagyarazni hogy 22 és 25 munkanapra nem ugyanannyi bér jár, ő csak annyit ért hogy november meg december ugyanúgy egy egy hónap ...

Szóval ilyenek.

Én azokat kifejezetten szeretem, akiken látszik hogy lelkesek, törnek előre, érdekli a munka stb.

Akik csak tengnek lengnek, és mindig azt nézik hogyan nem kell dolgozni, hogyan tudja elkerulni a munkát, meg hogyan lehet atbszni a másikat, azokat bizony (nem lenezem) sajnálom, ők számomra vesztesek.