Miért kelt visszatetszést ha megmondja valaki a munkahelyén hogy kvázi hobbiból van ott? Nem a pénzért mert a férje eltartja?

Az a bajuk, hogy irigyek rád. Irigyek, hogy nekik az élet nem dobott egy férjet, aki eltartja őket, és aki mellett megengedhetnék, hogy ne az egész életüket a munkahelyen kelljen tölteniük. Sajnos sok ember ilyen, nem hogy örülne, hogy van olyan embertársa, akinek nem kell megtapasztalnia a nehéz életből fakadó nehézségeket, hanem inkább szíve szerint lehúzná a saját szintjére, legyen neki is szar.

Szerintem ne hangoztasd a munkahelyeden, hogy el vagy tartva. Ha emiatt elkezdenek utálkozni attól te is rosszul fogod érezni magad. Egyébként is a magánéleted nem tartozik a kollégáidra.

Jó, az elején tisztázom: őszintén írom, bennem visszatetszést keltene egy ilyen eset.

Irigyelném az illetőt.

Lehet, hogy rosszul, de mindenképpen különösen, furcsán fogom fel, ezt elismerem. De számomra épp az az ember tűnik lustának, aki otthon nem tudja elfoglalni magát.

Ha az ember rendesen kitakarítja a házat, minden nap főz, akár kísérletezik a kajával, új ételeket próbál ki, akár egzotikusakat is, rendszeresen süt. Akár háziállata és/vagy növényei vannak, ezekkel már a fél nap elment.

Emellett mindenkinek kell, hogy legyen kreatív hobbija, érdeklődési köre.

Horgol, varr, könyvet ír, ékszereket készít (süthető gyurma vagy ötvös), egyéb dolgokat barkácsol, kertesház esetén akár egész nagy konyhakertje van.

Azt teljes home office, távmunka kapcsán is hallottam már emberek szájából 'élőben' is, hogy KELL "emberek között lenni".

Ezzel nem igazán tudok mit kezdeni.

Egyrészt miért jó, miért kell annyira egy munkahelyen félig idegenek kényszerközösségében lenni?

Másrészt ott az ember párja, a barátai. Nem elég emberből ennyi? Szerintem még sok is.