Miért ilyenek a kollegáim? Vagy még idő kell, hogy befogadjanak?

Többségében nőkből álló belterjes munkahelyi közösség. Számos ilyen kérdés volt itt, keresd vissza.

Amíg nem folysz bele a csoporton belüli személyeskedésbe (amit esetleg még nem látsz), akkor nem fog egyik oldal sem befogadni, szimpatizálni veled igazán.

Szociológia! Van egy 10 fős csoport aminek női tagjainak van egy klubja nevezzük így,ők a piros klub, te a kék klub egy személyben, bár időnként a zöld klub is becsatlakozik, ő a férfi, de a piros klubnál egyértelműen kívülálló vagy, a zöld klubnál nem tudjuk, lehet kívül állsz lehet nem, és csak azért közvetlen a pasi, mert kémkedik a piros klubnak,vagy azért mert őszinte. A pasi valószínűleg örül, hogy friss hús, és esélyes az is hogy az ujjait is tenné valahova, de az is lehet hogy szimplán fellélegzett, mert vele is úgy viselkednek, és mivel te hasonló cipőben jársz, ezért lehet hogy csak cimbizni akar, hogy mégis legyen valaki kollégák között akire számíthat, mert mégis jobb úgy a munka, de nem érez semmit, vagy érez és ezért.

Amiket írsz egyértelmű, hogy nem akarnak befogadni, 3 hónap alatt azért, csak ők mesélnek téged lesz*rnak, ha te mesélsz, azért ez jelez valamit, de ugyanakkor mesélnek magukról, ez egyfajta bizalom jele is lehetne, ha nem érdektelenül fogadnák a te mesélésed, de így csak lelki szemetes titulus, vagy csak odadobok egy két szót, mégis szóba álljak vele, nehogy a főnök engem csesszen le beszélgetés. Egyértelmű, hogy klikkesedés van ott.

A pasi meg ki tudja vagy csak szexuálisan vonzódik, vagy csak akar valamit, vagy érez irántad, vagy csak cimbizni akar baráti szinten.

Jó tanács, tudod vesztesnek lenni nem mindig sz*r dolog. Én simán bevállalnám kék klubként a vesztes szerepet, mert lehet ha próbálkoznál beilleszkedni közéjük, azzal csak egy dolgot vesztesz önmagad. Minek?

Képzeld el ezt chat-be. Írnak neked, aztán te lelkesen elkezdesz beszélgetni, és tőmondatokat kapsz, és aztán hirtelen mikor mesélsz csönd, és aztán következő nap bocsánat,de csak ennyi, és nem magyarázzák el, hogy miért nem reagáltak a beszélgetéskor, szóval ez nem az eldöntendő kérdések egyikének szituációja, amikor szeretsz nem szeretsz címszóval a másik csak így tud válaszolni, hogy igen, nem,nem tudom, mert nem lett kimondva egyértelműen, hanem megy a ködösítés és aztán kezdődik minden elölről ugyanúgy. Mert itt látszik, hogy nem szeretik a kollégák, mert 3 hónap alatt napi szinten a 10 fővel már tudott volna beszélgetni, ha akartak volna beszélgetni.

Neked nem lenne mehetnéked?

Látom sokan írják, hogy válts :)

Pedig ez még egy elég jó munkahely.

Elég ritka hogy meghallgatnak, kedvesek és csak 1 ember utáll.

Ne akarj olyan társaságot, mint az általános iskolai, vagy középiskolai osztályodban.

Ők kollegák, nem a testvéredid vagy a legjobb barátaid.

Idővel biztosan nyitni fognak feléd, a kérdés az megéri-e neked pitizni ezért?

Megéri-e arra várni, hogy majd hosszú évek után lelki jóbarátok lesztek, azt majd ezek után egy kis apróság miatt majd akár halálos ellenségek.

A kollegáknál az elején mindig ajánlott a két lépés távolság, és NEM nem azért mert a poziciójukat védik, hanem, azért mert bármilyen hatalmi vágyaik is vannak, azt a gyengéken ott fogják kiélni.

Én nem mondtam hogy váltson, csak nyomós indokkal, de szociológiailag egy megszokott klikkesedést olvastunk.

És mivel a kérdező introvertált típus a kérdése alapján, ez neki hosszabb távon nehéz lesz, mert egyértelműen játszmáznak a többiek. A befogadó közösség akik nem játszmáznak, előbb észreveszi, ha valaki új hatalmi játék miatt cimbizik, mint az aki egész életét játszmázásokkal tölti, pont ezért, mert aki játszmázik nehezen tudja megkülönböztetni a masik játszmáját, és nem fogja tudni eldönteni, hogy most őszinte vagy játszmázik, mert hazugságban éli a saját életét is. Aki őszinte az nem titkolja az érzéseit a masik irányába, legyen az szimpátia vagy unszimpátia, de ha unszimpátia is, legalább őszinte, és a masiknak ez egyreszrol jo is, mert tudja, hogy valamiert nem szimpi neki, ugy ket lepes tav, es csak munkaugy! Munkahelyen azert van, hogy barati kapcsolatok is alakulnak, es jobb az elejen ha az egyik tudja, hogy o nem szimpi, mint hogy mindenkinek kesobb legyen kellemetlen. Szerintem.

A nem titkolja az erzeseit, ugy ertem, hogy ha introvertalt is de mondjuk leplezi valamennyire, de a testbeszedebol ugyis lejon, hogy szimpi vagy nem. De jatszmazos csapatba az ember nagyon kellemetlenul tudja magat am erezni, nekem is volt ilyen, es volt hogy ugy kellett haritani a hulyesegeiket, csak mert en nem ugy gondolkoztam ahogy ok.

Szoval egyetertek a két lépés távolsággal, és azzal amit irtál, de ez annál különbözőbb mint az általános iskola, vagy a közép iskolai szivatása a másiknak, ennek azért már nagyobb nehézsége van, mert az ember egy munkahelyen nem azért van mert beiratták oda, hanem azért mert érdekli a szakmája, jobb helyzetben imádja is a szakmáját, és mert a megélhetéshez pénzt kell keresni, ezért javitva amit irtam, hogy csak nyomos helyzetben váltson, mert ilyen viselkedéssel is lehet kiutálni a masikat, es ez az alattamosabbik, mert igy nem talál a főnök se fogast rajtuk, bár valoszinuleg azert a főnök se hülye, és egy jó főnök ezt nagyon is jól tudja úgy kezelni, hogy ne legyen rossz a szociológiailag kék klub egyszemélyes tagjának se, mert elobb utobb ez ugyis kiderul valamilyen formaba, de azért egy munkahelyen 3 hónap után, csak a piros klub beszél, és mikor a kék próbálna, akkor mindenki csak unottan, közönyösen reagál, azért az több mindent elmond, és én tudom introvertáltként milyen érzés utána úgy dolgozni, kellemetlen. Az ember ösztönösen szeretne jóba lenni a munkatársaival, mert a munka úgy egyszerű, de ha utál mindenki mindenkit, akkor mindig csak akadályozzák egymást, és annak se ők, se a főnök nem örül, és az senkinek se jó. De meg kell tanulni a munkát és a magánéletet különválasztani, emberséggel és EQ és IQ intelligenciával, mert csak így megy a közös munka.

Ugrottam már én is két pasi közé, hogy ne verekedjenek nő létemre, mert én voltam az oktatójuk, tudtam ugyan kezelni ezeket a dolgokat, de egyeb okok miatt mar a vegen orultem hogy nem kellettem tovabb, mert a tobbi kollegammal egyutt nehezsegek voltak boven mas teren, de hidd el kérdező, vannak tényleg ettől még nehezebb munkahelyek is, nekem is volt, de ha az egészségedet ez veszélyeztetné akkor ott kell hagyni! Hogy jobban érthetőbb legyek! De ez csak jó tanács!

*mert a tobbi kollegaimmal együtt nehezsegeink voltak boven mas teren javítva

Ez nem egymas utalasa volt, hanem anyagi problemak, de mi ritkan is talalkoztunk, illetve adott teruleten kollegakkal csak ritkan talalkoztunk, de voltunk tobb teruleten, es volt akinek nehezebb volt mint nekem, de volt olyan kollega aki azt mondta, hogy nekem nehezebb mint nekik, es hogy ok szerencsesebbek.