Felnőttként is normális megzuhanni, ha visszautasítják a barátságod?

Senki se szereti a nyomulósokat. Lehet, ha kisebb lépésekben kezdtél volna közeledni, akkor jobban kialakulhatott volna valami. De lehet, hogy egyszerűen nem akar veled barátkozni, mindenkinek joga van azzal haverkodni, akivel akar, és azzal nem, akivel nem akar.

Tényleg kicsit gyerekes vagy.

Egyetértek azzal, hogy ha barátkozni akarsz, azt finoman kell csinálni, nem nyomulósan.

Nyilván nem esik jól a visszautasítás sosem senkinek, ez nem életkortól függ, de kicsit valóban gyerekesnek tűnik, ahogy előadod ezt a dolgot. Hogy az életben milyen volt, az mi nem tudhatjuk.

"Szerettem volna jóban lenni egy kollégával..."

Én minden kollégával jóban vagyok, mégsem a barátaim.

Az olyasmit, hogy "Legyünk barátok!" az ember nem szokott kimondani, hanem egy idő után kölcsönösen kialakul.

A varázsszó a "kölcsönösen"!

(Lehet, hogy ellenkező nemű az a kolléga?:) ... mert egyébként ilyesmin nem szokás összetörni.