Mièrt teremt az ember olyan munkahelyet, ahonnan a jók előbb-utóbb elmennek? Az emberi értékeket ilyenkor ki fogja képviselni?

Itt nem is az a kérdés hogy az emberi értékeket ki fogja képviselni.

Egy cég nem szerzeteskolostorként kell működjön, tökmindegy hogy mennyire erkölcsös/empatikus/értelmes ember dolgozik ott.

Baltával faragott félhülye tuskókkal is tud működni egy cég.

A kérdés inkább az, hogy egy főnök miért érdekelt abban, hogy sz#r munkahelyi környezetet teremtsen és tartson fenn?

Gyakorlati példa:

Barátnőm 3-ad éves, épp a passzív félévének a végén van. Elment az utóbbi 5 hónapban a helyi kocsmába. Egy 13 000 fős településről beszélünk, ez a település legjobban menő, legnagyobb népszerűségű kocsmája.

Annak ellenére hogy 26 éve létezik a kocsma, és egy nagyon stabil vevőköre van, a barátnőmet még így is csak feketén foglalkoztatták, és az első 4 hónapban 750 Ft/óra volt a bére.

Pedig rendszeresen ő volt az, akire lehetett számítani.

Emellett mosogatórongyhoz illő stílusban parancsolgatott neki végig a fő főnök, és még megf is szólták néha ha az este 9-es péntek esti forgatagban EGYMAGA nem volt eléggé precíz.

Ja, és természetesen filléres zsugoriskodás ment a kasszánál.

Na de mit ád az ég, nem maradt a kocsmának alkalmazottja. Mindenki felmondott, elment máshová.

Egyedül a passzív féléves barátnőm maradt lehetőségnek, de fél lábbal már ő is kilépett volna.

Hirtelen sokkal alkukészebb lett a tajparaszt főnök, mikor érezte hogy vagy őneki kell beállnia a pultba minden nap déltől este tízig, vagy javít a körülményeken.

Érdekes módon már visszavett abból a nagytokás pofájából a barátnőmmel szemben, érdekes módon már úgy kérdezi a ráéréseket hogy "Jövő héten hétfőn szeretnél jönni?", és hirtelen már nem 750 hanem 1000 forint per órában van.

Érdekes...

A legtöbb főnöknek tényleg összeomlás határáig kell sodornia a kis birodalmát, hogy ráeszméljen: A dolgozói nélkül ő nem főnök, hanem egy mindenes senki.