Monoton munkák, vagy hosszú várakozási idők alatt mi zajlik a fejetekben?

Én már kezdtem meghülyülni a gondolataim miatt. Volt egy elég rossz időszakom, és akkor folyamatosan jöttek fel a problémás gondolataim, egyszer kénytelen voltam ki menni a mosdóba „rosszulléttel” mert nem bírtam tovább visszafogni a sírást. Kegyetlen volt.

Nálunk szólt a rádió, de attól jobban hülyét kaptam, mint ha „csend” lett volna. Állandóan ugyanazok a zenék szinte, mindig a Retro rádió szólt...

A fáradtságom meg nem azon múlt, hogy van-e valami ami eltereli a gondolataimat, hanem maga a munkán, tehát ehhez sok köze nem volt a zenének vagy a beszélgetésnek pl. Egy másik helyen állíthattam a rádiót, meg hallgathattunk fülessel zenét v mást, de akkor sem nyomott sokat, hogy most mennyire fáradok ki. Én legalábbis nem így működök.

Ha vissza gondolok ezekre az időkre, a gyomrom összeszorul. Szerintem, ha visszakerülnék megint gyárba, 2 hónap és becsavarodnék vagy leugranék egy hídról.

Szeretem a csendet, szóval néha belemerülök és pihenek közben. Vagy átgondolom, hogy otthon majd mit kéne csinálni, kajálni, ilyesmik. Vagy felrakom a fülest, függetlenül a főnöktől.

Mit dolgozol, miért nem engedi?

#7: Azért érdekelt volna a munka, hogy közben kell e másokkal beszélni, utasítanak e, ilyesmik.

Közöld, hogy fülessel gyorsabban haladsz, de neked nem gond, ha kevesebb munkát végzel el 8 óra alatt.

Miért nem keresel másik helyet? Szeretsz egyáltalán ott dolgozni?

Biztos hogy idiótának fogok tünni de hát ez egy anonim oldal.

Amikor 8oráig ugyanazt a mozdulatsort kellet csinálnom én álmodoztam.Elképzeltem hogy megnyertem a lottót,elutaztam valami szép helyre vagy előléptettek.Mindig ujabb "mesékkel"szórakoztattam magam,ez néha olyan jól sikerült hogy csak arra eszmélek hogy szólnak hogy ebédidő.

Soha nem gondoltam bele milyen szar amit csinálok mert attól begolyóztam volna.

Egyébként ezt az ábrándozást akkor fejlesztettem ki mikor évekig nem tudtam elaludni mert össze vissza cikáztak a gondolataim,ezzel a módszerrel úgy lenyugtatom magam hogy nincs problémám az elalvással sem mostmár.

Én egyébként pont szeretek, sőt, imádok elgondolkozni. Nem szeretem, ha koncentrálni kell - vagy akkor már legyen kreatív, kihívást tartogató, problémamegoldós.

Én egyébként pont ezért az olyan munkáktól csavarodok be, ahol erősen kell koncentrálni.

Diákmunkázgattam, volt totál manuális munkám, például kupakok felcsavarása, máskor kupakok ráigazítása, hogy a gép fel tudja csavarni. Itt elvoltam, mert lélekben totál máshol jártam. Bár hosszabb ideig tuti nem bírnám azért.

Volt irodai adminisztratív melóm, ami technikailag lényegében betanított munka volt. Adatok ellenőrzése, néha közben javítása, néha előkeresgélése.

A legizgalmasabb munka még a következő volt. Ügyfél egyik adata vágólapon, megkerested ebben az Excel-táblázatban; megvan, adatot fejben tart. Megkerested amabban. Adat egyezik. Vissza a mi nyilvántartásunkhoz. Egyezik? Ok. Nem egyezik? Javítás. (Vagy volt feladat, melyben csak egy harmadik Excelben jelzés.)

Következő adat vágólapra. Ezúttal online nyilvántartásban rákeres. Többi adat ellenőriz. Ha x nem egyezik, nem ugyanaz az ügyfél. Ha egyezik, jó. Olykor javítás.

Ha nem tudod eldönteni, ugyanaz-e az ügyfél, további adataira további helyeken rákeres.

Lélekben nem járhattam Izlandon, Svájcban, nem tervezhettem, mit főzök, nem "sztorizgathattam" az érdeklődési köreimmel kapcsolatban; mert koncentrálni kellett és a többiek diktálták az iramot.

Viszont olyan szinten untam, amit csináltam, hogy majdnem fizikailag fájt és a rossz gondolatok jöttek és jöttek és jöttek.

Fél füllel se fülesezhetsz?

Esetleg "irányítani" a gondolataidat, mint mással egy beszélgetést? Most a nyaralás a téme stb.

Egyébként én valahogy úgy szoktam fogalmazni, hogy mindenkinek olyan munka kellene, amihez valamely készségét használja - és ott azt fejlesztheti.

Hogy az tanár, asztalos, óvónő, programozó, szívsebész, szobafestő-mázoló... mindegy.

Nem kellene, hogy legyen sori munkás, kasszás, irodai adminisztrátor.. (JÓ, tudom, hogy nem így működik!!!)