A gyárakban dolgozó emberekkel mi a tapasztalatotok? Miért olyan rosszindulatú a többség?

Volt idő amikor el kellett döntenem, hogy otthon ingyenélőként pénz nélkül éldegélek, várva a sült galambot, vagy elmegyek a gyárba dolgozni, és legalább kapok fizetést. Nem álmaim munkája volt a gyár ahol majdnem 3 évet dolgoztam, de inkább a gyárat választottam.

Nem vagyok rosszindulatú ember, ostoba sem, és alkoholista sem. Nagyjából 3000 ember dolgozott akkor a gyárban. Nem mindenkit ismertem, de akiket igen, azok között nagyon sokan hasonlóan mint én, a kisebbik rosszat választották, inkább dolgoztak mint nem. Rendesek, kedvesek voltak. Férjemet is a gyérban ismertem meg, aki akkor egyetemre járt, és gyárban dolgozott, hogy tudjon tanulni. Nem ő volt az egyedüli aki tanulás mellett dolgozott ott. Én személy szerint szerettem a gyárban dolgozni. Barátságok, szerelmek születtek. Persze voltak rosszindulatúek, elkeseredett emberek is, de azokat könnyen le lehet építeni. Nem kellett velül foglalkozni. Vége felé kezdett rosszabodni a helyzet, amikor buszokkal hozták vidékről az embereket fel pestre. De a vidékiek között ( ahogy a pestieknél is) csak azok voltak gonoszak, akik otthon is azok voltak. Nem a gyár tette őket azzá.

Azért megy a pletyka, hogy a gyári dolgozók rosszindlatúak, irigyek, alkoholisták mert összevan zsúfolva több ezer ember viszonylag kis helyen. Meg ugye azok terjesztik akik 1 napot sem dolgoztak gyárban, vagy ha igen, akkor épp ők voltak a rosszak.

Létszámleépítés jött, amikor elküldtek egyszerre 2000 ember, köztünk engem is. De így volt jó. Tovább léptem. Ma már rég nem gyárba dolgozom, hanem egy igencsak előkelő helyen. Max olyan 200 ember dolgozik itt, többségük diplomás ember. Mégis arányaiban nézve, itt is akadnak rosszindulatú, gonosz emberek. Nem kell ehhez gyár.

Téves asszociáció, hogy a gyári munkás ilyen.

Az alacsony iskolázottságú réteg ilyen, ugyanez van a tesco-ban, a közmunkán stb stb is.

Mindenhol vannak hülyék, csak a hülyeség tartalma más. Én eddig ezt tanultam meg. Gyári alpári megnyilvánulások eltőrpülnek ahhoz, amit középvezetőkkel/designerekkel/tervezőkkel töltött ebédszüneteim során hallottam. Na ennyi rosszindulatú, mocskolódó pletykázást még a gyárban sem hallottam. Úgy ment a szharkeverés... És az a rengeteg káromkodás, amit maguk között megengedtek... Hülyeségeket is toltak ám rendesen. Csalódtam, hisz kifelé ugye senki sem ezt látja, és várja el egy talpig fess személytől.

Azóta, én miattam aztán lehet diplomás az illető és jó vágású, vagy éppen szalagmunkás, ugyanolyan előítélettel állok elé. Egyébként gyári munkám során sokkal több szívből jövő jóindulatú embertárssal találkoztam, mint a másik helyen magasabb beosztásban.

MIért gondoljátok, hogy csak a magyarok ilyenek? hogy csak Magyarországon van ilyen helyzetek? Több mint 10 éve élek Angliában. Angliában is dolgoztam gyárban, dolgoztam Kórházban, voltam kis ideig Sainsburyben eladó. Mindenhol voltak rosszindulatú, hátbaszúrós emberek. Sokszor fogalmad sem volt, hogy ki az aki ellened áskálódik, ki köpött be ha késtél vagy hibáztál de a hibádat korrigáltad. Szemedben csak a kedveske mosolygás, de a hátad mögött tapostak ahogy tudnak. Angolok a legkétszínűbb emberek. Persze köztük is vannak rendesek, de tévedés azt hinni ez külföldön nem történik meg. Jelenleg egy komoly biológiai laborban dolgozom laboránsként. Dolgoznak itt professzorok, tudosok. Szinte ámulatba ejt az, amikor egymást taposva pocskondiázzák a hátuk mögött a másikat. Annyira durva, hogy lassan már arra is figyelned kell, hogy köszönj a másiknak. Itt nem viccelődhetsz a másikkal mint otthon , hogy

-"anyád pi***t, de idióta vagy " stb.. Amikor nincs harag, csak így szívóztok. Na itt kint ez nem megy. Ha kiakar túrni valaki, elég ha hallja, és már megy jelenti a felleettesének, hivatalos panaszt tesz..

A világon mindenütt ez megy..Én tudod hogy viselem el? Külföldiként csak mosolygok, és nem foglalkozom senkivel. Dolgozom, csak a munkáról bezsélgetek. Na így lehet elviselni egy munkahelyet.

A gyárakban általában nem a társadalom elitje dolgozik, hanem olyan emberek, akiknek nyomorult az életük. Keveset fizető, előrelépési lehetőség nélküli, monoton meló rossz műszakbeosztással, bunkó kisfőnökökkel - ez már bőven elég ahhoz, hogy az ember folyamatosan frusztrált legyen.

Aki pedig mindig frusztrált, ideges, az igyekszik ezt valahogyan kiadni magából. Vagy beleköt az élő fába is (okoskodó, "majd én aztat jobban tudom" operátorok), vagy mindent és mindenkit kibeszél, hogy bizonyítsa: másnak még rosszabb, mint neki. Ehhez jön az, hogy folyamatos műszakban éjjel-nappal össze vannak zárva a kollégák, nem nagyon van idejük, pénzük és energiájuk a munka mellett még élni is. Csak a meló van, de az éjjel-nappal és másról se nagyon tudnak beszélni, mint a kollégák magánéletéről, mert más nem történik velük.

De légy nyugodt: ahogy előttem írták, irodában is vannak ugyanolyan senkik, mint a sor mellett. Csak más módszerekkel dolgoznak és már csak a munkarend miatt is könnyebb elviselni őket.