Van olyan kollégád, aki társasági életet élni jár be a munkahelyre?

Sajnos van. Főleg akik behozzák a magánéleti problémájukat, munka közben beszélnek a hülye férjükről akik semmibe nézik őket és akár nekiállnak bőgni is.

És olyanok is, akiknek a munka megáll a kezükben, mert meg kell mutatni telefonon az unokát, a cuki szomszéd gyereket, az udvarlópasi nyálas üzeneteit.

A tea-mosdó-cigi-nasi kombóval nincs bajom, amíg akkor csinálja, ha szünet van, vagy épp nincs melója.

Van egy pasi aki éjszakás műszak után sokszor vissza biciklizik a munkahelyre beszélgetni, kávézni a munkatársakkal, mert nem tud aludni.

Amikor szabadságon volt, akkor is minden nap benézett pár órára.

Leálláskor is bejött, boldogított engem a portán.

Vannak akik nagyon szeretik a munkahelyüket.

Olyan meg rengeteg van, aki a munkaidőt beszélgetéssel tölti el és nem csinál semmi tényleges munkát.

Ne haragudj, kedves 5-ös, de az nem normális dolog, hogy valaki pl 11-ből min laza 3 órát vagy éppen 8-ból 5-öt eltrécsikél (zavarva ezzel azt, aki dolgozik), pihenget, cigizget stb. A munka meg közben áll, holott azért fizetik, hogy megcsinálja.

És nem, ez rohadtul nem ugyanaz, mint hogy hozzá sem szólhatsz senkihez. Utálom, mikor vki rögtön csak a másik véglettel próbál “érvelni”.

Nálunk van 2.

Az egyikük egész álló nap lent van a dohányzóban, cigizik és tracssol. De komolyan, én is azt hinném erre hogy csak túlzás, de nem, kb pisilni meg kávét főzni megy csak be.

A másik egész álló nap telefonálgat a munkahelyi telefonjáról (privát beszélgetések), de ő is vicc-kategória, tényleg megállás nélkül nyomatja.

Igazából a kettő közül csak a második zavar, mert a szomszéd szobában van és ordítva telefonál, most is épp azt hallgathatom, elég idegesítő. :/

Ezen túl nem érdekel, majd a főnökük intézkedik ha akar.

Veled ellentétben én a kérdést értelmeztem (meg a kérdező kifejtését).

Ehhez marhára nem passzol a te válaszod, miszerint az lenne a baj, hogy a munkatársak hozzá mernek szólni egymáshoz.