Ti mennétek olyan munkahelyre, ahol az anyukátok dolgozik?

Hát, ha anyukám oylan helyen dolgozna, ahol jó a fizetés, szeretnék abban a munkaágban dolgozni és nem is kéne agyondolgoznom magam akkor talán.

Jelenleg általános iskolai tánárként, gyógypedagógusként dolgozik, amit én nem nagyon díjazok.

Dolgoztam vele együtt. Hát.. legközelebb okosabb leszek. Jobb egy egészséges távolságot tartani biztos, ami biztos. Értem ezt más kollégákra és a kettőnk kapcsolatára is.

Egyrészt mindig fogja szúrni a szemét valakinek, hogy te "csak úgy bekerültél oda" (pedig nem csak úgy, mert nekem is volt interjú ugyanúgy) és befog szólogatni neked, mert rosszindulatú. Másrészt egy teljesen más oldalát fogod látni anyádnak, amit otthon nem fogsz soha. Fura helyzet, mert tudod milyen igazából mégis a munkahelyen egy olyan idegen arcát fogod látni, hogy fura. Hiszen pontosan tudod, hogy nem olyan a valóságban, csak hát mindenkinek fel kell venni egy mosolygós álarcot.

Plusz negatív, ha hibázol kétszeresen kapod meg a szart, hiszen őt ne járasd már le. Ez az az pont, amikor rájössz, hogy igazán szeret-e téged anyád vagy csak a külvilág felé mutatott kép-e a fontos neki. Hát én rájöttem. Soha többet.

Nem, egyik szülőm munkahelyére sem.

Nem hiányozna, hogy hozzájuk hasonlítgassanak.

Persze, ha egy faluban, kisvárosban laknék, ahol kb. az az egyetlen lehetőség, akkor nem lelkiznék rajta.

Kétszer is dolgoztam a lányommal egy-egy cégen belül, csak más munkakörben.Ebből sosem volt baj. Első helyen mindenki tudta, hogy anya lánya vagyunk és nem volt belőle baj, én jobban éreztem úgy magam, valamiféle önbizalmat, jó érzést adott, hogy kollégák vagyunk, meg hát jó volt összességében, mintha csak az "idegenek" lettek volna körülöttünk. Támadást ezért nem kaptunk, de voltak, akik még így is külön-külön kóstolgatni próbáltak mindkettőnket, de nyilván mindig megvédtük egymást, segítettünk egy,ásnak, ha tudtunk és egymás infóiban legalább megbízhattunk. Legszebb időszak volt :)

Másik helyen már nem mondtuk el, kipróbáltuk ezt a variációt is, nos, itt nem dolgoztam olyan hosszú ideig, hogy el tudnám dönteni, jobb volt-e így vagy sem?... Találkozni amúgy sem tudtunk, mert más munkakör, más időbeosztásunk volt, csak párszor összefutottunk.

Gyermekkoromban sokat voltam anyu munkahelyén, ahol nagyrészt egyedül dolgozott, sok-sok időt töltöttem ott, sajnos nem gondoltam rá, hogy a nyondokaiba lépjek, mert az e.ü nem érdekelt anynira sosem. De ha úgy lett volna, szívesen dolgoztam volna egy helyen vele, még ha ő elég kritikus is volt néha. De ez nyújt egyfajta családias légkört, érzést, ami nekem fontos.

De például ha nem szülő, hanem egy kedves rokon vagy barát kerülne velem egy munkahelyre, akkor is nagyon örülnék! Nekem egyik vágyam ez.