Igazából az szeret dolgozni, aki unatkozásra hajlamosabb, aki szereti, ha mások foglalják el őt és az utál, aki magát szereti elfoglalni?

Még tanultam, amikor már féltem a munka világától, hogy napi 8 órában, heti 5 napban ugyanazt csinálni, mások utasítása, kívülről jövő keretek alapján, közben a stressz is nagy tud lenni, határidők stb.

Aztán "felnőttem" és elkezdtem dolgozni - tényleg utálom.

Van az a típus, aki (pl egyetemistákra gondolva) ha január 15-én végez a vizsgáival, február 2. hetéig már unatkozik.

Vagy gondolhatunk megfázás miatti 1 hét táppénzre - számomra megváltás volt és nem is jutott idő minden hobbimra otthon, más unatkozik abban az egy hétben.

Még nyáron is alig unatkoztam, mára meg úgy érzem, éveket el tudnék tölteni otthon.

Lehet, hogy ez a jellembeli különbség kulcstényező abban, hogy ki szeret dolgozni és ki utál?

(Mielőtt bántanátok, sokat tanulok pont azért, hogy egyszer a jövőben ne gyűlölt, hanem szimplán csak utált munkám legyen.)