Aki súlyosabb traumán ment át, és élt túl és előrébb jutott, az hajlamosabb a nehéz helyzeteket humorral kezelni, mint akinek "csak átlagos" élete volt?

Én nagyon sok mindenen mentem keresztül az életben. Ma úgy vagyok vele, hogy csodálkozom, hogy néhány eset után nem ugrottam le a hídról. Itt tényleg nem valami tinis szerelmi gondokat értek. Voltak nagyon súlyos események...Minden ilyen trauma nyomott hagyott bennem, de meg is edzett..Nem azt mondom, hogy mindent elhumorizálok, de konnyebben teszem túl magam ha valami történik..

Nem hiszem, hogy lenne összefüggés. Nekem pl. teljesen átlagos az éltem, még sosem volt semmilyen traumám, ha nehéz helyzetbe is kerülök, azt mégis humorral kezelem, mert így sokkal könnyebb. Ehhez semmi rosszat nem kellett átélnem, én eleve ilyen vagyok.

Egyébként ismerek pár embert, akik komoly traumákon mentek át és egyáltalán nem mondanám humorosnak őket, persze ez nem jelenti azt, hogy mind ilyen lenne. A humor az egy olyan dolog, ami vagy van valakinek, vagy nincs, vagy több van, vagy kevesebb, van aki szereti elviccelni a nehéz helyzeteket, valaki nem, de szerintem ez nagy részben személyiségen múlik, hogy eleve ilyen vagy sem, független attól, h min ment keresztül az életben.

Tény, hogy viccelődő, poénkodó ember vagyok, nem sok tabu van a humoromban, és keresztül mentem pár dolgon, sok velem történt rossz dologgal is poénkodok. De ennek semmi köze ahhoz, hogy min mentem keresztül. Tinikoromban messze nem ilyen voltam, de ez amiatt volt, hogy így akartam kivívni mások tiszteletét, messze túl komolyan vettem magam. Most meg simán csak kell a nevetés, hogy ki tudjak kapcsolni, illetve szeretek másokat megnevettetni és a középpontban lenni. Attól függetlenül este ugyanúgy szorongok sok mindenen, mint bárki más.

Hát ha van összefüggés, akkor tapasztalatom szerint igen. Mindannyiszor ha egy újabb szerencsétlenség ér, nagyrészt viccet csinálok belőle mert ezt már nem tudom egyszerűen elhinni hogy már megint van valami:D