Felmondanál, ha egyébként szuperjó főnököd van?
9 hónapja dolgozok egy munkahelyen, már jópárszor kerülgetett a dobbantás gondolata, de külső tènyezők miatt maradtam, illetve amikor végül felmondtam, lebeszélt mindhárom főnököm, mondván szuperjól végzem a munkám, szeretnek, stb stb.
Maradtam, de már ezerszer megbántam. Utálom ezt a munkát, kivagyok tőle idegrendszerileg, nem is az én világom egyáltalán (13 év munkatapasztalatom van iroda világában).
Szivem szerint felmondanék és dec.31ig maradnék. Kolleganőm 1 hónapja van itt, addigra lesz 4 hónap tapasztalata.
Viszont iszonyú rosszul érzem magam már most dolog miatt, mert annyira rendesek a főnökeim múgy. Mindig kedvesek, emberiek, rugalmasak, segítőkészek. Én pedig most nehéz helyzetbe hozom őket, mert kereshetnek megint új embert. Sok-sok idő kell betanuláshoz, sok nehéz pillanatuk lesz.
Mit tennétek? Nézzem mindig más érdekeit, en meg szenvedjek nap mint nap, vagy legyek önző és éljem a saját életem? Dilemmaznatok ilyesmin?
Én inkább mennék. Az egy dolog, hogy a főnök jó fej, de szerintem kevés. Ha utálom a munkám, akkor nem szeretek oda járni és azzal foglalkozni napi X órában, így valószínűleg annyira nem is érzem jól magam.
Nekem ez elég ok lenne a felmondásra. Számomra fontos, hogy szeressem amit csinálok és érezzem jól magam.
Másrészt igen, a saját életedet kell élned, ahogy neked jó!
Ha annyira kedves és rendes az a főnök, akkor azt is megérti, hogy te meg szép lassan kikészülsz.És ha tényleg annyira kedvel, akkor ezt ő sem akarná.
Azt pedig, hogy valaki a saját érdekeit is nézi, azt ne tartsuk már önzőségnek! Most mondjam azt, hogy ők sem foglalkoznak vele, hogy te szenvedsz?? Szerinted ha kapsz egy idegösszeomlást, majd ők bejárnak ápolni, meg zsebből pótolják a kiesésedt? Dehogy...
Tudod, a nagybetűs életben neked kell az érdekeidért kiállni. Ha csak másokért állsz ki, akkor elvesztél.
Én is nagyon szerettem a munkatársaim, de már nem bírtam. Számomra megterhelő volt nagyon, 3 hember helyett dolgozni, 4 orásként 8-10 órákat... (na meg most készülök vállalkozni).
Mai napig visszavárnak, de nem, soha nem megyek vissza. Attol velük még tarthatod a kapcsolatot.
Köszönöm a válaszokat! Az eszem józanabbik felével én is tudom, hogy egyszerűbb a képlet, mint amilyennek néha látom.
A fizum, bruttó 220 ezer 6 órás munkáért, nem ez rossznak számít-e, de már ott tartok h inkább elmegyek mosogatni br. 150 ezerért átmenetileg, az sem érdekel.
Kész vagyok új szakmát is kitanulni.
Bárcsak olyan könnyű lenne leküzdeni ezt a lelkifurdalásos részt.:)
De le fogom.
Ha te ennyire sz/rul érzed magad, mondj fel.
Ismerős a helyzet, nekem kiemelkedően jó a viszonyom a főnökömmel, szakmailag egy hullámhosszon vagyunk stb. Egyszer kaptam egy nagyon jó ajánlatot máshonnan, lebeszélt, megadta a megadhatatlant. Azóta is itt vagyok, néha nehéz, néha megfordul a fejemben, hogy váltani kellene. De a személye nagyon erős visszatartó erő. Szabad kezet ad, támogat, ugyanúgy, ugyanazokért a célokért dolgozunk stb stb. De maga a munka sem rossz. Szóval szerintem te ezen a szinten már túl vagy, lépj le.
Hú most látom milyen foghíjasan fogalmaztam itt-ott, elnézést a kapkodásért.
Kedves utolsó válaszoló, ha "csak" ennyi lenne nálam is, hogy nem rossz a munka, csak nem az igazi, akkor maradnék, mert a hely jó.
De nem is szaporítom tovább a szót, egyértelmű, hogy nem fogok itt maradni. Így is 2 hónap a felmondási időm, bőven elég lesz azt is kibírni.:/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!