Ha munka nélkül is meg lehetne élni, dolgoznátok mégis?

Biztos, hogy nem. (De értékeld, hogy legalább őszinte vagyok.) Élném a nyugdíjasok életét. Mert ha belegondolunk, elvileg már ők sem dolgoznak, mégsem roskadnak magukba az unalomtól.

Kitalálnék magamnak dolgokat, amivel elfoglalom magam, ebben biztos vagyok.

Őszintén szólva én már a "hasznos" szót sem szeretem.

A mai világban az számít "hasznosnak",aki valakinek termeli a pénzt,mondván építi a társadalmat.

Egy olyan társadalmat,amiben nincs semmiféle összetartás.

Én ezt szűrtem le a világból.

Azt vettem észre,hogy a hasznos,segítőkész embereket kihasználják az életben.

Hogy a kérdésre is válaszoljak,teljesen letudnám élni az életemet munka nélkül.Van,ami kitöltse az életemet.

A sport,háztartás vezetése,szórakozás teljesen kitöltené az életemet.

Nincs bennem olyan vágy sem,hogy másoknak megmutassam,hogy ki vagyok,mire vittem.Ilyen szinten a karrierépítés sem érdekel.

Szimplán csak boldog és kiegyensúlyozott szeretnék lenni,de ebben a világban nagyon nehéz.

Mit gondolsz, a nyugdíjasok 75%-a miért lesz az az ember, akit konkrétan kerül mindenki?

Most tök jól hangzik, hogy megkapom a pénzem és már semmit nem kell érte csinálnom, élvezném, de pár hónap után szépen elunnám magam.

Nem dolgoznék. Eleve nem szeretem a szakmámat, máshoz pedig nem értek úgy, hogy pénzt kereshetnék vele.

Viszont értelmesen elfoglalnám magam, van hobbim, imádok főzni, sütni, okosan élnék. Voltam otthon két évet munkanélkülin (még a 90-es években, akkor tényleg nagyon nehéz volt elhelyezkedni, főleg, hogy levelezőn főiskolára jártam). Szóval kibírtam otthon, tanultam, háztartást vezettem, szakdolgozatot írtam, és egyáltalán, mindenre volt időm. Kibírnám újra.