Hàztartàsbeli nőkhöz szól, hogy miért vagytok "htb"-k?

“hogyan lehet valakinek szellemileg kielégítő az otthonlét. Nekem nőként a legrosszabb rémálmom.”

Ja, tök szar lehet, hogy egész nap azt csinál és azt olvas, amit akar. Szellemileg sokkal kielégítőbb mondjuk egy pult mögött állva gépiesen mondogatni, hogy “Jó napot kívánok, mit adhatok?”

Én jelenleg azért vagyok htb, mert megszűnt a munkahelyem és a fősuli mellett nem találtam még olyan 4-6 órás munkát, ami mellett meg tudom oldani a suliba bejárást és a tanulást is (zömében délutáni melók vannak, amik nekem nem jók).

Jól keres a férjem, nem kellene dolgoznom, de egyrészt egy idő után már nem tudok mit kezdeni itthon magammal, másrészt úgy vagyok vele, hogy ha én is dolgozom, akkor több megy a tartalékba. Meg szeretek ajándékokat és meglepiket venni, azt meg elég gáznak érzem, ha kiveszem a dugipénzből amit a férjem gyűjt és abból veszem meg neki. :D

Egyébként az első 2 hónapban buli volt, mert ragyog a ház, rendeztem a kertet, tanulok stb, de most már azért kezd elég lenni.

10: én pl rejtvényt fejtettem ha szellemi kihívás kellett; de csináltam sok minden mást is. Bármi keltette fel az érdeklődésem, volt időm beleásni magam (és hát az évek alatt volt pár téma az egészséges életmódtól az űrutazásig). Szerintem attól hogy valami nem társadalmilag hasznos vagy magasztos, még lehet szellemi kihívás. Pl egy keresztrejtvény vagy visszafejteni egy horgolásmintát.

Arról nem is beszélve, amit valaki itt pedzegetett: a munkakörök 80%-a semmilyen szellemi kihívást nem jelent, cserébe jó stresszes.

Én írtam azt, hogy már dolgozok. Pont kihívások tekintetében nem érzek (már) semmi pozitív változást. Egy darabig feltöltött, hogy kb harmad annyi idő alatt jutottam el arra a szintre a szakmámban, mint mások (szóval ki lehet jelenteni, 12 év otthonlét nem tompított el egyáltalán). De mostanra ez már nem különösebben izgalmas. Kipipálhatom, hogy meg tudnék állni egyedül is a lábamon, meg lesz nyugdíjam (ha lesz), de ennyi.

Viszont csomó dologra nincs időm amire régen volt, és ez elég frusztráló.

Az emberek nem egyformák, itt írta valaki hogy ő mennyire szégyelli hogy nincs munkája, hát én egyáltalán nem ilyen vagyok. A férjem szerint nagy az egóm, talán ezért nem érdekel különösebben, hogy megfeleljek a társadalmi konvencióknak. Különösen azokkal vagyok bajban, amikben nem látom a logikát.

Egyébként bármikor dobtam be, hogy htb vagyok, senki nem szólt be soha. A legtöbbször azt olvastam le az arcokról, hogy szívesen cserélnének velem. Szóval ilyen téren pozitív tapasztalataim vannak.

"10, a gyereknevelés önmagában olyan kihívás ami felér a legtöbb munkahelyivel."

Ezt hagyjuk. Kivívtátok az egyenlőséget, és az olyan családban, ahol apuka a takarításban és egyéb otthoni munkákban is részt vesz, az anyuka ugyanúgy el tud menni gyerek mellett dolgozni. Pláne, hogy van már bölcsöde, óvoda.

Nem véletlenül csak 1 évig maradhat otthon pl. Amerikában az anyuka a gyerekkel, nálunk is be kellene vezetni.