Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » 30 felettiek ti vágytok még...

30 felettiek ti vágytok még minden hétvégéteket a haverokkal kocsmázva tölteni vagy inkább más programokat, elfoglaltságokat részesítetek előnyben?

Figyelt kérdés

Nem tudom mennyire általános , de én most 33 évesen eljutottam arra a szinte, hogy már egyáltalán nem vágyok ki kocsmázni az éjszakába...

A héten a munkával plusz tanulással elfáradok..péntekre már hulla vagyok és semmi másra nem vágyok csak egy kis pihenésre..vagy akár egy sört , bort meginni ok de nem éjszakába, hajnalba nyúlóan hiszen addigra kidőlök.

A hétvégén meg egy kirándulás, séta , múzeumlátogatás, előadás bármi sokkal jobban feltöltene mint kimenni a haverokkal kocsmázni..mindig ugyanazok az arcok, ugyanazok a párbeszédek ugyanaz a program.

Más is van ezzel így?

Mennyire normális ez így 33 évesen?

Lassan tervezzük a gyermekvállalást is.

Én már lenyugodtam..szeretnék a párommal többet lenni kettesben a hétvégéken, de ő sajnos még mindig ebben van.

Ha hétvége akkor haverok, menjünk ki a városba...

Úgy érzem nem igazi partner a gyermekvállalás szerepében.

Régen még kimentem mindig vele de már nincs kedvem..inkább itthon maradok és feltöltődöm mással.

Még komolytalannal érzem..vagy nekem kellene változnom és újra kimászkálnom a barátnőimmel kocsmázni?

De már annyira nem erre vágyom...olyan nyűg lenne csak...

mármint nem a barátnőimmel lenni, hanem azt csinálni mint amit eddig is ..mintha megállnék az időben és maradnék az a huszonéves akinek az volt az első gondolata hogy hova menjen a hétvégén bulizni...

őszintén szólva ehhez már sem energiám sem kedvem sincsen.

Bár ha jobban belegondolok már évekkel ezelőtt is ugyanígy untam a hétvégi bulikákat ahol a barátnőim leitták magukat és miniruhába öltözve táncikáltam a diszkóban...

Emlékszem elnéztem azokat a harmincas, negyvenes nőket a diszkókban akik költöznek, leitták magukat és már elnézést de én úgy láttam pasira vadásztak.

Ilyenkor mindig arra gondoltam , hogy te jó ég...én már szeretném inkább a kisbabámat betakargatni és befeküdni a párom mellé és így tölteni a hétvégéimet...

Persze akkor még szingli voltam , de akkor is inkább hazamentem előbb vagy ha el is mentem bulizni sokszor gondoltam arra, hogy jobban feltöltene ha elolvasnék egy jó könyvet mint az hogy itt vonaglok egy diszkóban és próbálok úgy tenni , mintha jól érezném magam.

Igazából így 33 évesen úgy érzem, hogy kicsúszott a talaj a lábam alól és megálltam egy szinten amin nem tudok túllépni.

Emlékszem 25 éves voltam kb amikor álltam a tükör előtt és úgy éreztem igen most vagyok kiteljesedve nőként, és maximálisan el tudtam magam képzelni anyának...

de most...33 évesen...csak egy kislányt látok mintha visszafejlődtem volna az időben...mondjuk a mostani párom mellett akit imádok de egy gyerek még szinte, aki mindig elmondja hogy a barátok mennyire fontosak stb ki kell menni a városba mert ez van itt az van itt és egyszerűen mellette és a barátok mellett akik szinte kivétel nélkül mind 30 feletti 35-höz közeli szinglik és még egyetemista lányokra vadásznak ezen a szintem tartanak..szóval mellettük nem csoda ha úgy érzem, hogy megállt az idő , visszaléptem a tizen, huszonéves szakaszba és egyszerűen nem értem mi ez..de úgy érzem, hogy ez nem természetes ...

Vagytok itt még olyanok akik így éreztek?



2019. máj. 17. 22:53
 1/9 anonim ***** válasza:
80%

Introvertált férfiként sosem vágytam bulizásokra, meg minden ilyen faxságra. Néha persze oké volt haverozni, de ezt is inkább egyetemi időszakban csináltuk, amikor épp senkinek nem volt csaja.

Nyugis vagyok, voltam, leszek, nekem egy kirándulás, túra, akármilyen aktív pihenés, vagy passzív, mint olvasás feltöltő erővel bír.


Miért álltál volna meg? Ez a normális, amit te képviselsz. Az nem az, hogy 30 felett mindig haverozik, meg amazok vadásznak a 20as csajokra. Saját korosztalyuknak nem kellenek? Vannak, akik sose nőnek fel.


Azt mondom, ne menj férjhez hozzá, gyereket meg végképp ne szülj neki, mert aki gyerek előtt ilyen, az utána még rosszabb lesz, amikor bejön a sok lemondás, álmatlan éjszakák stb. a baba miatt. Akkor menekül majd igazán arra hivatkozva, hogy nem ezt várta, nem erre számított.


31F

2019. máj. 17. 23:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 A kérdező kommentje:

hát sajnos igen ...én is ettől félek...de akkor a félelmeim talán tényleg nem alaptalanok...természetesen változik, kevesebbet jár el, de mindenre azt mondja, hogy ha majd terhes leszek akkor megcsinálja a jogsit, ha terhes leszek akkor majd jobban odafigyel az egészségére stb stb..:S

Tényleg furcsa egy generáció a mienk...:S

2019. máj. 17. 23:19
 3/9 anonim ***** válasza:
100%

Nem azért és akkor kell változtatnia, ha terhes leszel...ezek kifogások. Gondold át.


#1

2019. máj. 17. 23:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 anonim ***** válasza:
54%

Elég szomorú, hogy csak 33 évesen sikerült eljutnod egy értelmes Homo sapiens sapiens szintjére.

De legalább eljutottál...ez is valami...

2019. máj. 17. 23:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 anonim ***** válasza:
93%
Én a menjünk minden hétvégén a városba/bulizni időszakot úgy 15 és 25 éves korom között éltem, de akkor mondjuk igen intenzíven. A végére meguntam, másra vágytam, így 26 évesen apa lettem. Azóta az ilyen alkalmak leredukálódtak kb. kéthavi egyre és ezt a legkevésbé sem bánom, van jobb dolgom is.
2019. máj. 17. 23:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 anonim ***** válasza:
100%
Én 27 évesen éreztem úgy, hogy semmi értelme ennek. Minden péntek délután egy erkélyen inditottunk, körbeadtuk az üveget, aztán elindultunk az aznapi bulira. Hasonló lehangoló dolgokat láttam mint amiket írtál. Érthető, hogy ennél már valami többet várnál az életedtől. Ez nem feltétlen a családalapítás kell hogy legyen, de természetes hogy így érzel. Erre viszont készülni szoktak, már előtte, úgyhogy érdemes lenne megbeszélni mit mikorra ütemeztek be.
2019. máj. 18. 00:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 A kérdező kommentje:

már egészen pontosan megbeszéltük, hogy mikorra tervezzük, viszont ő nem igazán tesz semmit...szerinte eltúlzom a dolgokat..kértem, hogy kezdjen el egészségesebben élni(azt most inkább nem részletezném miért) de úgy látom, hogy semmi nem változik..a dohányzásról viszont már a kapcsolatunk elején leszokott (elektromos cigit szív helyette de nagyon ritkán jut eszébe) ez már eleve hatalmas dolog a részéről elismerem...a kapcsolatunk elején rengeteg volt a haverozás hétköznap is ez is lecsökkent szóval változik szép lassan csak az a baj , hogy számomra túl lassan...szeretem őt, és igazából elhagyni nyilván nem fogom..várok..várok, hogy majd talán lassan megkomolyodik , vagy talán a barátai is találnak egy barátnőt már az is sokat javítana a helyzetünkön de őszintén szólva egyre ingerültebb vagyok..egyre kevésbé érzem magam biztonságban mellette.

Nem érzem azt a férfi erőt amire szükségem lenne.

Nehéz ezt megmagyarázni..

2019. máj. 18. 00:20
 8/9 A kérdező kommentje:
az megnyugtató, hogy sokan vagyunk ezzel így akik már nem vágyunk ilyen hétvégékre..nyilván néha természetesen jól esik kimenni , kicsit beszélgetni iszogatni, de nem minden péntek szombaton.
2019. máj. 18. 00:22
 9/9 anonim ***** válasza:
100%

Én egy extrovertált nő vagyok, de így is meguntam már 20-21 évesen az ereszd el a hajam, verjük ki a ház oldalát bulikat.

Mondjuk van, amikor jól esii egyet táncolni a kedvenc zenéimre, de ehhez nem kell alkohol. De egy ilyen alkalom jó, ha évi egyszer-kétszer megtörténik.

2019. máj. 18. 09:11
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!