Manapság miért ítélik el/nézik le, aki háztartásbeli?

Mert mindenki vezeti a háztartást munka mellett is, ha akarják, ha nem. Nem értik, hogy higy lehet, hogy valaki "csak" ennyit csinál egész nap.

Én is voltam egy ideig kényszerből háztartásbeli, kemény meló, főleg ha nagy a ház és esetleg gyerekek is vannak.

Nyílván egy 15 m2-es garzonban nincs értelme csak ezért nem dolgozni, de egy nagyobb kertes háznál annyi munka is lehet, mintha teljes munkaidőd lenne.

Nem rég volt egy tipikus kérdés, valaki be is írta, hogy ezt majd elmenti azoknak, akik háttartásbeliek.

Hasonló ehhez, de ott több gyerek volt, meg pár évvel idősebb nő.

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb..

Itt is egy másik.

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ke..

“Nem rég volt egy tipikus kérdés, valaki be is írta, hogy ezt majd elmenti azoknak, akik háttartásbeliek.”

Mert minek menti el? Mi jó van abban, hogy rossz érzést próbál kelteni másokban? Az első linkelt kérdésben 19 évesen két gyerekkel akkor is megszívná, ha lenne valami eladói, vagy betanított munkája. A másodikra már rá sem kattintottam. Neked mi fáj, hogy ennyire el akarsz kedvetleníteni tök idegeneket, persze aggódásnak álcázva “juj, nézd szegény másik nővel is mi lett, nehogy te is így járj”. Neked miért nem teljesen mindegy, akarsz beszélni róla?

Máshol egy kommentemben elmondtam, hogy én is voltam egy ideig úgymond háztartásbeli, munkanélküli. Bemásolom ide mit tapasztaltam, és emiatt, többek között sokmindent átértékeltem.

"Én is voltam munkanélküli. Pár hónapig az egyetemi képzés után, hát a továbbtanulásomhoz mérten ajánlottak munkát, és hát mondom nem dől össze a világ, egyelőre nem éhezek és a bizonytalanra nem cserélem ami látszólag biztos. Na most az a helyzet, hogy akkor furcsa megfigyelést tettem. Másképp néztek rám a helybeliek. Akik ismertek, tudták, hogy ki vagyok mi vagyok. És egy idő után világos volt, hogy nem érdeklődnek hanem kíváncsiskodnak. Nem illendőségi kérdésként tettek fel, ha kell minden áldott nap ha láttak, munkahellyel kapcsolatban. És egy idő után világos volt, hogy mit szeretnének. Azt szerették volna ha meghalok. Ez furcsa érzés. Hogy olyan emberek akikkel én esetenként se jó se rossz viszonyban nem voltam, és semmi közük ahhoz, hogy hogy élek, vagy épp mit csinálok, tényleg agyuk minden tekervényével arra voltak kíváncsiak, hogy 'milyen ember az ilyen' és szívük minden melegével azt szerették volna ha megdögölnék. Ez iszonyatosan bizarr érzés. Mikor én azt gondolom, semmit nem tettem. És szinte tudom, hogy kb ilyeneket vetettek fel a hátam mögött, mint amilyeneket most te felhoztál. Hogy erre kár gyógyszert, meg ételt, meg miegymást pazarolni, tehát legjobb lenne ha meghalna."

Nem tudom, de én férfiként max 5 óra alatt végig megyek a házon úgy hogy mindent feltakarítok, főzök, elmosok, stb. Ha nagy a kosz. De mivel rendszeresen takarítok magam után ezért alig kell valamit csinálni.

Szóval nem értem, másoknak mi olyan nagy nehézség a háztartást vezetni. Bár volt hogy a barátnőm volt napokig otthon, én munkában, és még kaját sem csinált, el sem mosogatott, de mégis hajtogatta hogy mennyi mindent elvégzett. (mosott és felmosta a zuhanyzót, meg kicserélte az asztalterítőt)

A barátom párja szintén úgy érzi hogy egész nap mindent ő csinál, mikor a haverom pedig közli hogy ő csinál mindent egyértelműen, csak a lány stresszel mindenen, ezért úgy tűnik neki mintha csak ő csinálna mindent.

Én szívesen lennék háztartásbeli, csak túl önálló vagyok ehhez, és inkább bebiztosítom magam minden szinten, ha egyedül maradnék.