Érezted már magad úgy, hogy felmondanál/szabadságra mennél pár hónapra, mert annyi rossz történt veled a munkahelyeden?

Kórházban voltam mentálhigiénés. Szabi után visszamentem, mivel csak pár hónapja voltam ott, nem tudtam, hogy a naptárba főben járó bűn beleírni, hogy tudassam a részlegvezető főnővérrel , aki akkor nem volt ott, hogy szabin leszek. Nah, miután visszamentem, a részlegvezető nővér nem azt kérdezte, hogy telt a szabi, hanem lekapott a 10 körmömről,hogy ilyen alapon mindenki beírhatná, hogy szabira megy. Senki sem mondta, amikor kérdeztem, akkor sem, hogy tilos beírni. Ez egy olyan munka volt, olyan osztályon, ahol még nem volt ilyen mentálhigiéné. Az osztályvezető főnővér magasról tojt arra, hogy megy a munka, tojt mi denre. Mivel akkor tudtam meg, hogy felvettek Phd- ra, ösztöndíjasra , itt volt az a pont, amikor sírva mentem vissza a kis irodába és megírtam a felmondásom. Mellesleg az orvos volt a szent, a külön kaszt. Nekem ugyanolyan értékes , sőt értékesebb ember a kétkezi munkás, mint egy orvos.