Ha zárkózott, határozatlan és csendes vagyok, akkor mennyi esélyem van, hogy kisgyermeknevelőnek felvegyenek? 26/N

A gyerekekkel zárkózott nem lehetsz, de ha csendes vagy velük, az kifejezetten előnyös. Senki sem szereti, ha hangosan beszélnek, kiabálnak a gyerekével. Én örülnék egy csendes gondozónak.

Mindenkinek van első munkahelye, s mindenki úgy kezdi, hogy nincs előtte tapasztalata.

A csendesség mellett mutass elkötelezettséget, lelkesedést, s akkor sikerülni fog.

Ha a zárkózottság azt jelenti nálad, hogy nem akarsz másoknak magadról beszélni, akkor hallgasd meg őket, tegyél fel egy-két kérdést, s majd megnyílnak ők.

Mivel a gyerekek hangosak, szeretnek csacsogni megállás nélkül, és kell egyfajta határozottság is, így elég nehéz helyzetben vagy. Az sem segít, hogy még nem dolgoztál ilyen helyen, bár ez meg paradoxon, hisz ha nincs munkád, nincs tapasztalatod. Ha nincs tapasztalatod, nincs munkád.

Az interjúra szedd össze minden erődet, próbálj egy kicsit többet beszélni, légy vidám, de határozott. Illetve ezt mutasd testbeszéddel, és öltözködéssel is. Ha felvesznek, utána a lőtéri kutyát sem fogja érdekelni, hogy mit csinálsz, míg jól végzed a munkád. Azt meg véletlenül se említsd, hogy próbálkoztál már máshol, és nem téged választottak.

Pár dolog, ami segíthet:

- Kérj meg egy ismerőst, hogy játssza el veled a felvételi beszélgetést többször, és egyértelműen jelezze, ha problémát lát.

- Tervezd meg, hogy mit fogsz mondani. Nyilván nem tudhatod, hogy mire fognak pontosan rákérdezni, de azért sejtésed már lehet arról, hogy mi várható.

- Ne görcsölj rá, sőt, a beszélgetést megelőzően csinálj olyan dolgokat, amik boldoggá, magabiztossá tesznek.

- Válogass össze egy olyan ruhaszettet, ami nem kirívó, de azért nem is visszahúzódás érzetét keltő. Példának okáért ne vegyél fel sötét színű felsőt, mert ez egyfajta negatív érzést sugározhat. Helyette ha jól áll rajtad, inkább válassz egy pirosat, ugyanis az a határozottság színe.

- Nehogy elmondd, hogy régóta próbálkozol sikertelenül. Ha rákérdeznek, mondd azt, hogy a képzés után nem akartál azonnal belevágni egy ilyen felelősségteljes munkába, helyette inkább más területen dolgoztál, és mellette képezted magad, ismerőseid gyermekeire vigyáztál tapasztalatszerzés céljából, stb. Ők nem fogják tudni maguktól, hogy mi az igazság.

Egyébként ha hiszel magadban, és odafigyelsz, akkor sikerülni fog.

Inkább intorvertáltnak tartom magam, tanító néniként dolgozom. A gyerekekkel, szülőkkel jól kijövök, egyedül a szülői értekezlet előtt szoktam még mindig izgulni a nagy tömeg miatt. :)

Hidd el olyan pedagógus hiány van, hogy biztos fel fognak venni és tudsz majd tapasztalatot szerezni! A csendességed, zárkózottságot inkább a kollégákkal szemben jelenthet nehézséget, de náluk sem feltétlenül. Én sem vagyok a tanári kar közepe, mégis van jó néhány kolléga akivel jól érzem magam, bármikor számíthatunk egymásra.

A határozatlanság már inkább nagyobb gond, ezt a gyerekek is megérzik. Viszont egy támogató közösségben, ahol minden szakmai segítséget megkapsz néhány éven belül biztos, hogy "elmúlik", ráadásul addigra már te is látsz annyi mident, hogy neked is kialakulnak az elveid, amiket igyekszel betartani.

Én is zárkózott vagyok új környezetben, de részben gyerekekkel is dolgozom, és ott muszáj hatarozottnak lennem, nem szoktam üvölteni soha, nem fenyegetőzöm, normàlisan ràszólok a gyerekekre egy "lègy szívessel" és hallgatnak rám. Ha valaki nem ért a szép szóból, kihívom és elmondom, hogy milyen bajok lesznek, ha nem hagyja abba a rendbontàst.

Ha Te is képes vagy ezekre, már pedig szerintem erre mindenki képes, ha én is, akkor hajrá!